FőképTÁJÉKOZTATÁS–NEVELÉS–SZÓRAKOZTATÁS. Ez a hármasság jellemzi a jó interjút. Ez a célja a riporternek, és ennek kell célként lebegnie az interjúalany szemei előtt is. Lássuk, milyen tanácsokat ad a bennfentes, aki sok-sok év tapasztalatát gyűjtötte egy csokorba.

– A legfontosabb képesség a figyelmes hallgatás művészete. Ez nem csupán azt jelenti, hogy pontosan értjük az elhangzott szavak jelentését, hanem azt is, hogy észrevesszük és értelmezzük a másik fél testbeszédét.
– A következő az egyszerű fogalmazás fontossága. A médiában vagy egy üzleti konferencián igyekezzünk minél rövidebb szavakat használni. Lehetőség szerint mellőzzük a szakzsargont.
– A manipuláció nélküli befolyásolás ismerete fontos segítség a média képviselőivel kialakított megfelelő kapcsolathoz. Mindig legyünk készségesek és segítőkészek, így majdnem biztos, hogy a mi kezünkben marad az irányítás.
– Nem árt, ha ismerjük, mi zajlik a színfalak mögött. Ha lehetőségünk van rá, látogassunk el egy-egy tévé- vagy rádióstúdióba.
– Tévéfelvétel esetén gondosan ügyeljünk az öltözékünkre, a hajunkra, az arcunkra és a testbeszédünkre, hiszen ezek alapján alakul ki rólunk az első, és egyben legfontosabb benyomás. Időben érjünk oda a stúdióba. Tudakoljuk meg előre, mi lesz az első kérdés, hogy arra jól válaszolhassunk. Ha ez sikerül, nyert ügyünk van (és a riporter is hálás lesz).
– Rádióinterjú esetén a hanglejtés, hanghordozás, hangerő dominál, ezért erre kell helyezni a súlypontot. A csend viszont „halált” jelent.
– Törekedjünk jó kapcsolatra az újságírókkal, de ne becsüljük le soha a sztorik iránti csillapíthatatlan éhségüket. Egy-egy találkozó előtt alaposan készüljünk fel. Soha ne mondjuk azt, hogy „nincs kommentár”, mert az találgatásokra ad okot. Soha ne hagyjuk magunkat provokálni!

Eddig azokról az esetekről beszéltünk, amikor profi kérdező állt velünk szemben, aki segített nekünk eljuttatni üzenetünket a közönséghez.

Barratt a továbbiak tanácsokat ad azokra az esetekre, amikor
– előadást kell tartanunk,
– meg kell valósítanunk a vállalaton belüli kommunikációt,
– promóciós anyagot kell készítenünk,
– illetve amikor rádöbbenünk, felkészítő tréningre van szükségünk ahhoz, hogy megfelelően tudjunk együttműködni a médiával.

A saját tapasztalataiból merített példák és a gyakorlati tanácsok hitelessé teszik az elméleti szabályokat, a közvetlen és élvezetes stílus pedig könnyed olvasmánnyá varázsolja a sorokat, amelyekből még azok is profitálhatnak valamit, akik nem kerülnek reflektorfénybe. Egyrészt azért, mert tényleg nagyon jó a könyv, másrészt azért, mert bármikor megváltozhat a helyzet, és akkor jó lesz tudni, hogyan lehet maximálisan saját érdekeink szerint „felhasználni” a médiaszereplés adta lehetőséget.