Főkép

Radványi Dorottya és beszélgetőtársai (Dr. Bálint György, Berkes Zsuzsa, Csiszár Jenő–Újvári Eszter, Czigány Ildikó, Dömsödi Gábor, Drahota Andrea–Kozák András, Fábry Sándor, Farkasházy Tivadar, Gregor József, Kállay Bori–Vitray Tamás, Lajos Mari–Hemző Károly, Márta István, Nagy Bandó András, Nagy-Kálózy Eszter–Rudolf Péter, Rártai Lucia–Aigner Szilárd, Ragályi Elemér, Rost Andrea, Sasvári Sándor, Sztankay István, Szyksznián Wanda, Verebes István) segítségével egy kicsit kiszabadulhatunk a koszos, büdös, túlzsúfolt betondzsungelből, és eltölthetünk néhány kellemes órát a természet közelségében.

Idővel mindannyiunkban megérlelődik az elhatározás, hogy szeretnénk egy kellemes kis családi házat (lehetőleg valahol vidéken), hozzá egy kedves kis kertecskét, ahol végre nem a kipufogógázok bűze, hanem a fák, bokrok, virágok illata lopakodik be az orrunkon keresztül egészen a lelkünk mélyéig. Sokan szinte az egész életüket arra áldozzák, hogy ezt a vágyukat megvalósítsák, és amikor elérkezik az idő, visszavonuljanak a béke „parányi” szigetére, és saját belátásuk szerint (esetleg szakember tanácsai alapján), saját örömükre tevékenykedjenek saját kis kertecskéjükben. A kötetben szereplő híres embereknek, a magyar művészvilág és média sztárjainak már megadatott ez, és hosszabb rövidebb ideje természetes életelemük lett a kert.

Ami lehet kicsi, nagy, rendezett, vad és kusza, magyaros, délszaki, egy dologban azonban mindegyik megegyezik: gazdájának egyéniségét tükrözi. És ez a gazda minden esetben illő büszkeséggel mutogatja meg kedvenc, féltve őrzött, a fagytól és a kártevőktől többszörösen megmentett növényeit, a ház építésekor megvalósult terveit, elképzeléseit, meséli el harmonikus és kiegyensúlyozott kapcsolatát a szomszédokkal és a település lakóival.

Lehetséges, hogy a természet közelsége van ilyen hatással az emberekre? Vagy egyszerűen csak a friss levegő, és a megszokottól eltérő munka öröme? Nem tudom a választ, de abban biztos vagyok, hogy nyugtató helyett mindenkit inkább vidékre kéne küldeni egy-két napra, lehetőség szerint egy-két hétre. Onnan visszatérve a delikvens egészen biztosan a természet kimeríthetetlen energiájával feltöltődve kezdené újra a hétköznapokat. Aztán amikor megint lemerül, jöhet az ismétlés. És ez így mehetne egészen addig, amíg felcserélődhet a sorrend: sok idő vidéken, és csak egészen kevés a nagyváros nyüzsgő forgatagában.