Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet (film)

A Star Wars élmény első pillanata egyet jelent a pillanatnyi némaságban úszó végtelen űrrel, az ezt egyik pillanatról a másikra betöltő epikus zenével és a nagy sárga betűs expozícióval. A Zsivány Egyes viszont már az első pillanatban érzékeltetni akarja, hogy ez nem egy szokványos Star Wars élmény, hanem valami egészen mást fogunk látni.

A messzi-messzi galaxis első spinoffjában egyfajta kísérletezésnek leszünk szemtanúi. Megnézhetjük milyen egy Star Wars film, ha a Jedik és a Sith-ek között zajló konfliktusok helyett az univerzum egyszerűbb lakóinak küzdelmeit követjük nyomon – még ha a film nem is mentes teljesen az Erőtől és (mint azt az előzetesek is elárulták) Darth Vadertől. Ugyanakkor sokkal árnyékoltabban vezeti elénk az univerzum kettéosztottságát, a Birodalmon belüli hatalmi viszályokkal és árulásokkal, a lázadók szövetségéből kiábrándult gerilla-harcosokkal és eszközként felhasznált kisemberekkel.

A történet egyfajta kiegészítésként szolgál a korábbi filmek cselekményéhez. Megtudhatjuk, mi történt pontosan azelőtt, hogy először megláthattuk volna az űrt betöltő sárga betűket. A Lázadás már kibontakozott a Birodalom ellen, a militáns elnyomó hatalom pedig nyers erővel akarja leverni a felkelést – ennek a végső eszköze a Halálcsillag. A Zsivány Egyes egész cselekménye a köré épül, hogyan reagál a szárnyait bontogató és olykor még igen széthúzó ellenállás (vagy szövetség) erre a fenyegetésre. A film hősei a Galaxis különböző pontjairól, különböző szerveződéseiből kiindulva sodródnak egy csapatba a közös ügy érdekében, hogy végül pusztán a fegyver elpusztításának esélyéért kockára tegyenek mindent.

A Zsivány Egyesben sokkal nyomatékosabbak lettek a csatajelenetek is: sokkal realisztikusabbak és nyomasztóbbak, ahol az is kiderül, hogy egy valódi háborúban bizony van friendly fire. Ha igazából be akarnánk valahova sorolni, valószínűleg a háborús filmek kategóriájánál érdemes keresgélnünk. Gerilla-harcok, rajtaütések, folyamatos összetűzések több fronton, földön-vízen-levegőbenűrben. A szereplők is ehhez a filmtípushoz igazodnak. Jyn Erso, a film magányos és cinikus főhőse lassan belenő a lázadó szerepbe, és az események hatására egyre inkább elköteleződik az ügy mellett, melyhez személyes szálak is fűzik. De rajta kívül a többi szereplő is emlékezetes – sok szempontból érdekesebbek és karakteresebbek is, mint más Star Wars részekben. Kiemelném a film ügyeletes droidját, K2-SO-t, aki nyers és racionális stílusával, ami sokszor merő szarkazmusként hat, nem egy kifejezetten társasági csevegő, de éppen ezzel nem egyszer nevettette meg a közönséget. Hasonlóan érdekes figura Chirru, aki az Erőt a Jediktől eltérő megközelítéssel tárja elénk. A karakterek teljesen átélhető helyzetben vannak ábrázolva, átlagos képességekkel és érthető motiváltsággal. Vívódásuk és kétségeik azt az érzést kelti bennünk, hogy valóban hiteles figurák.

A színészi játék és a szövegkönyv apró utalásai remekül érzékeltetik ezeket a dolgokat, külön tetszettek az olyan apróságok, minthogy Chirru mindennél jobban vágyik egy lézerkardra, Krennic pedig még a paranccsal is szembemenne bizonyos helyzetben. Krennic karakterére egyébként is érdemes kitérni, hiszen most kapjuk a legnagyobb rálátást egy birodalmi vezető jellemére, azon felül, hogy elvakult és törtető. Több jelenetben is elkaphatjuk, ahogy egy nem várt szituációban megvillantja az emberi oldalát is. Ha jónak nem is fogjuk tartani a karaktert, mégis megérthetőbbek lesznek a cselekedetei, mint Tarkinnak vagy Hux tábornoknak.

A cselekmény végig pörög, ritmusa engem sokban emlékeztetett Az ébredő Erőre. Itt ugyan sokkal lassabb az indítás, kötelező flashbackekkel tarkítva, de az első fél óra után ritkán lassul le a cselekmény, és a látványos akciójelenetekből sincs hiány. A film végi (Star Wars epizódok esetében hagyományos) űrcsata borzasztóan látványos és izgalmas lett, az eddigi legjobb a szériában, külön értem ezt a csata legutolsó jelenetére.

Összességében az új Star Wars filmnek sok olyan jó tulajdonsága van, ami szerethetővé teszi a nagyközönségnek, és itt most kifejezetten azokra gondolok, akik bár ismerik a szériát, de nem váltak kifejezetten rajongókká. Hiszen a Zsivány Egyes jól felépített karakterekkel, fantasztikus képi világgal, ötletes és szórakoztató dialógusokkal és lendületes történetvezetésével egy igen jó háborús film lett a Star Wars univerzumában elhelyezve.