Főkép

Még 2010-ben, az első Sherlock Holmes film megnézése előtt egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy szükség van még egy adaptációra, hiszen hiába tartogat rengeteg lehetőséget a nyomozó karaktere, féltem, hogy az amerikaiak csak egy felejthető produkciót lesznek képesek felmutatni. Legnagyobb örömömre egyáltalán nem így történt, Guy Ritchie – a lassan kultikus Blöff és A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső rendezője – egy minden pillanatában szórakoztató, igazi akciókomédiát tett le az asztalra egyszerű krimi helyett, mely után nem maradhatott el az egyébként megérdemelt siker sem. A folytatást biztosra vehettük, s a második rész előtt abban a reményben ültem be a moziterembe, hogy a bevált recepten nem történt változtatás, és megint egy kalandos és humorban gazdag komédiát láthatok – nem is kellett csalódnom.
 
Sherlock Holmes újabb ellenfele nem más, mint Moriarty professzor, akinek elszánt terve, hogy fegyveres konfliktusokat robbantson ki Európa országai között, s ezekből jelentősen meggazdagodjon. Megállítani nem egyszerű, hiszen intelligenciájával felveszi a versenyt a zseniális detektívvel is, akinek ezúttal elmaradhatatlan társát, John Watsont is hiányolnia kell. A doktor ugyanis éppen az esküvőjére készül, mely mégsem teljesen úgy zajlik, ahogyan azt eltervezte. A páros útnak indul a kontinensre, hogy egész Nyugat-Európán át üldözve Moriarty-t valahogy megakadályozzák céljai elérésében. Segítségükre van Holmes kissé különc, ám befolyásos és hasonlóan intelligens bátyja, illetve egy cigány jósnő, aki szépségével és veszélyes életével is elbűvöli az angol úriembereket.
 
A második résznek sosincs egyszerű dolga az első után, hiszen mindenki az előzmény nagyszerűségének megismétlését és eredetiségének fenntartását várja el tőle, miközben egy kevés újszerűségre és ötletességre is szükségük van a nézőknek. Ezúttal azonban sikerült a lehetetlen, hiszen a Sherlock Holmes 2 eszményi folytatás – minden benne van, amely miatt jól szórakoztunk az első alatt, viszont frissítettek annyit a koncepción, hogy kevés kivételtől eltekintve mindig változatlan lelkesedéssel töltsenek el a képsorok. Az a kevés is annak köszönhető, hogy az előre várt poénok nem akkora hatásúak, mint a teljesen új ötletek, így az olykor előbukkanó ismétlések már nem tudtak annyira nevetésre késztetni, bár szerencsére ez csak ritkán fordult elő.

 
 
A korlátokat nem ismerő vagy legalábbis azokat bármikor felrúgni kész Holmes és Watson, a hamisítatlan angol gentleman teljesen ellentétes személyek, kettejük párosa meghatározza a filmek hangulatát. Vetélkedéseik és szurkálódásaik számos humoros pillanatot eredményeznek, közös kalandjaik bármikor elvisznek a hátukon 120 percnyi szórakozást, a történet már-már másodlagos. A kiváló karakterek mellett a színészek is remek választásnak bizonyultak, elvégre Robert Downey Jr. és Jude Law megtestesítik a buddy movie-k klasszikus figuráit, láthatóan élvezik a szerepüket, gesztusaik és játékuk minden jelenetben a helyükön vannak. Noomi Rapace leginkább a szépségével ragadja meg a nézőket, ilyen tekintetben a most csak néhány pillanatra feltűnő elődje, Rachel McAdams talán jobban teljesített. Stephen Fry rutinos komikus, kevés jelenete mindig hangos nevetésre késztetett, s ha Jared Harris nem is olyan erős gonosz, mint az elvárható lenne, a karaktere megmenti.
 
A forgatókönyv most is kitűnő arányokkal rendelkezik, nem válik unalmassá a film, hiszen ha kell, akkor humort, nyomozást, bunyót vagy halált vetnek be a sodró lendület érdekében, melyek közül egyik sem válik annyira uralkodóvá, hogy teljesen rányomja a bélyegét a produkcióra. A viktoriánus London, majd később a francia, német és svájci vidék tökéletes környezetet biztosít a látványos akciókhoz, amelyet ki is használnak a készítők. Az első részben is használt lassítások most is nagy szerephez jutnak, kiegészítik a lövöldözésekben és verekedésekben gazdag jeleneteket, különösen az előzetesben is szereplő erdős üldözés közben esett le az állam, valóban lenyűgöző mutatványokkal kápráztattak el a trükkökért felelős technikusok. Hans Zimmer dallamait ugyan most sem tartottam kiemelkedőnek, ám hangulatilag mégis remek aláfestéssel szolgáltak.
 
Tovább nem is akarom dicsérni a magyar címében egyszerre számozott és alcímmel rendelkező Sherlock Holmes folytatást, hiszen aki már korábban sem bírt kibékülni azzal, hogy az adaptáció szakít a klasszikus krimi hagyományokkal, és inkább modernizált formában mutatja be az eseteket, annak talán most sem érdemes megnézni. Aki viszont az elsőt szerette, az feltehetően beül a másodikra is, s döntését nem is fogja megbánni, hiszen egy kalandokban és vicces pillanatokban gazdag kosztümös akciófilmet láthat. A harmadik részre remélhetőleg nem is kell olyan sokat várnunk.