FőképA brit Paradise Lost igazi úttörőnek számít, hiszen néhány pályatársukkal párhuzamosan elsőként játszottak olyan zenét, ami végül új zenei stílus megszületését eredményezte, s amit éppen egyik lemezük után gótikus doom metalra kereszteltek.
Az együttes hosszú pályafutását a kezdetektől napjainkig a tagok saját maguk összegzik a most megjelent dupla DVD formátumú dokumentumfilmben.

Van is miről beszélniük, hiszen lassan húsz éve vannak már a színen, és ez alatt sok színvonalas produkciót tettek le az asztalra.
Ráadásul One Second című lemezüktől kezdődött kísérletezős, stílusújító korszakuk is sokak számára magyarázatra szorulhat.
Akiket mindig is érdekelt, mi egy ilyen ismert együttes sikerének titka, mit gondolnak saját karrierjükről, vagy kifejezetten e bandának mi a motivációja, mi van a háttérben, annak Diran Noubar filmje igazi csemege, feltéve, hogy elég jól érti az angol nyelvet.

Az anyag első lemeze tartalmazza az érdemi részt, melyben megszólalnak a zenekar tagjai, akik a kezdetektől, a zenekar megalakulásától kezdve mesélik el pályájuk állomásait, sztorikat, beszélnek minden lemezükről, azok születéséről.
Leginkább Greg Macintosh merül bele mélyebben a témába.

A filmben ezen kívül megszólalnak más zenészkollégák is, így feltűnik Aaron Stainthorpe a My Dying Bride éléről, a Lacuna Coil tagjai, Barney Greenway a Napalm Deathből, Mille a Kreatorből, Alex Skolnick a Testamentből, Lee Dorian a Cathedralból, valamint a Celtic Frost főnöke, Martin Eric Ain, vagy a zenekar eredeti dobosa, Matt Archer is.

A vendégek általában a Paradise Lost intézményét, munkásságát méltatják, megemlítik hatásaikat, elemzik lemezeiket. Ezen túl néhol koncertrészleteket is láthatunk, de alapvetően itt inkább az interjúkon és a kulisszatitkokon van a hangsúly.

A második lemez további extrákat, ínyencségeket tartogat. Itt tekinthető meg például a teljes, Greg Macintosh-sal készült interjú, Barney riportja, egy színpadi próba, vagy a gitáros, Aaron a zenekarral kapcsolatos relikviáinak bemutatója - további sztorizgatással fűszerezve.

De ami a leginkább tetszett, az egy rövidre összevágott backstage best of, amiből nekem az jött le, hogy a bandán belül nagy a barátság és az összetartozás, a koncertek előtt/után meg rendesen megy a poénkodás.

Emellett a rajongókkal szemben is rettentő barátságosak és tisztelik őket. Pont emiatt is érdekes látnivaló volt ez a dokumentumfilm, hiszen eddig a pontig csak az együttes lemezeit és zenéjét ismertem, most azonban mintha emberileg is közelebb kerültek volna.

Diszkográfia:
Lost Paradise (1990)
Gothic (1991)
Shades of God (1992)
Icon (1993)
Draconian Times (1995)
One Second (1997)
Host (1999)
Believe in Nothing (2001)
Symbol of Life (2002)
Paradise Lost (2005)
In Requiem (2007)
Over The Madness (2007) DVD
The Anatomy of Melancholy (2008) DVD
Faith Divides Us - Death Unites Us (2009)
Draconian Times MMXI (2011) DVD
Tragic Idol (2012)