FőképAki szereti a Sisters of Mercy komor, gótikus zenéjét, és frontemberük Andrew Eldritch (micsoda név is ez a Hátborzongató András!) Elvis-esen búgó baritonját, annak bizonyosan bejön a XXI. század elejére rockzenei nagyhatalommá növekedett Finnország egyik jelentős importcikke, a szép lányokat sötét hangulatú dalokkal csábító The 69 Eyes Devils című albuma.

A 69 Eyes zenéje időtlen és behatárolhatatlan – hivalkodásmentes; inkább túlvezérelt, semmint torzított gitárhangzásra építő; egyszerű, mégis fülbemászó dallamokkal manipuláló muzsika –, ami már első hallásra is régtől ismerősnek tűnik. A banda valószínűleg tudatosan kerüli a slágerességet, mégis könnyen megjegyezhető, bódító melódiákkal ajzza közönségét.

E sallangtalanság és monolitikusság miatt azonban különösen nehéz feladat nem egységként, hanem különálló nótákként kezelni az anyagot. Az albumra általában jellemző a közepes vagy közepesen gyors tempóválasztás, ám ez egy gótikus bandánál szinte elengedhetetlen követelmény.
A Nothing On You gitártémája már-már AC/DC-sen egyszerű és kemény, míg az August Moon bevezető akkordjaira izgalmas ritmikájú, és a 69 Eyes esetében szokatlanul dinamikus dob-átvezetés következik, ami aztán afrikai ritmusokra emlékeztető alapba megy át.

Szintén afrikai hatás, ezúttal néger kántálás színesíti a Hevioso című nótát. A hangszerelés változatossága lehet talán a kulcs ahhoz, hogy megleljük a látszólagos egyszerűség ajtaja mögé rejtett kincseket.
A Sister Of Charity-t gregorián antifóna, a Lost Boys-ot kissé slágeres refrén, és a Jimmy-éhez hasonlóan visszafogott, mégis karakteres gitárszóló teszi változatosabbá.

Az album szerintem legjobban sikerült száma viszont a záró nóta, a jellegzetesen gótikus című és szövegű Only You Can Save Me, melyben együtt van jelen a dinamika, az izgalmas ritmusképletek, a markáns basszus–billentyűs téma, valamint a puritán, ennek ellenére magával ragadó gitárszóló.

Ha netán még mindig nem sikerült meggyőznöm valakit arról, hogy érdemes végighallgatnia a teljes Devils albumot, kedvcsinálóként hadd említsem meg, hogy a közreműködők között a fiatalabb generáció körében meglehetősen népszerű HIM együttes hangja, Ville Valo is megtalálható.
És nem pusztán azért, mivel honfiúi szálak fűzik az egyelőre kevésbé ismert bandához, hanem mert bizonyos fokig a zenéjük is rokon. Egyszóval, ha borongós őszi-téli estékhez keresünk illő muzsikát, először is a 69 Eyes Devilsnek keresztelt korongja – vagy valamelyik korábbi opuszuk – jusson eszünkbe.

Aki szereti a Sisters of Mercy komor, gótikus zenéjét, és frontemberük Andrew Eldritch (micsoda név is ez a Hátborzongató András!) Elvis-esen búgó baritonját, annak bizonyosan bejön a XXI. század elejére rockzenei nagyhatalommá növekedett Finnország egyik jelentős importcikke, a szép lányokat sötét hangulatú dalokkal csábító The 69 Eyes Devils című albuma.

A 69 Eyes zenéje időtlen és behatárolhatatlan – hivalkodásmentes; inkább túlvezérelt, semmint torzított gitárhangzásra építő; egyszerű, mégis fülbemászó dallamokkal manipuláló muzsika –, ami már első hallásra is régtől ismerősnek tűnik. A banda valószínűleg tudatosan kerüli a slágerességet, mégis könnyen megjegyezhető, bódító melódiákkal ajzza közönségét.

E sallangtalanság és monolitikusság miatt azonban különösen nehéz feladat nem egységként, hanem különálló nótákként kezelni az anyagot. Az albumra általában jellemző a közepes vagy közepesen gyors tempóválasztás, ám ez egy gótikus bandánál szinte elengedhetetlen követelmény.
A Nothing On You gitártémája már-már AC/DC-sen egyszerű és kemény, míg az August Moon bevezető akkordjaira izgalmas ritmikájú, és a 69 Eyes esetében szokatlanul dinamikus dob-átvezetés következik, ami aztán afrikai ritmusokra emlékeztető alapba megy át.

Szintén afrikai hatás, ezúttal néger kántálás színesíti a Hevioso című nótát. A hangszerelés változatossága lehet talán a kulcs ahhoz, hogy megleljük a látszólagos egyszerűség ajtaja mögé rejtett kincseket.
A Sister Of Charity-t gregorián antifóna, a Lost Boys-ot kissé slágeres refrén, és a Jimmy-éhez hasonlóan visszafogott, mégis karakteres gitárszóló teszi változatosabbá.

Az album szerintem legjobban sikerült száma viszont a záró nóta, a jellegzetesen gótikus című és szövegű Only You Can Save Me, melyben együtt van jelen a dinamika, az izgalmas ritmusképletek, a markáns basszus–billentyűs téma, valamint a puritán, ennek ellenére magával ragadó gitárszóló.

Ha netán még mindig nem sikerült meggyőznöm valakit arról, hogy érdemes végighallgatnia a teljes Devils albumot, kedvcsinálóként hadd említsem meg, hogy a közreműködők között a fiatalabb generáció körében meglehetősen népszerű HIM együttes hangja, Ville Valo is megtalálható.
És nem pusztán azért, mivel honfiúi szálak fűzik az egyelőre kevésbé ismert bandához, hanem mert bizonyos fokig a zenéjük is rokon. Egyszóval, ha borongós őszi-téli estékhez keresünk illő muzsikát, először is a 69 Eyes Devilsnek keresztelt korongja – vagy valamelyik korábbi opuszuk – jusson eszünkbe.

Az együttes tagjai:
Timo-Timo – gitár
Bazie – szólógitár
Jyrki69 – ének
Jussi69 – dobok
Archzie – basszusgitár

A lemezen szereplő számok listája:
1. Devils
2. Feel Berlin
3. Nothing On You
4. Sister Of Charity
5. Lost Boys
6. Jimmy
7. August Moon
8. Beneath The Blue
9. Christina Death
10. Hevioso
11. Only You Can Save Me

Az együttes hivatalos honlapja:69eyes.poko.fi

Az együttes magyarországi rajongói honlapja:www.69eyes.hu

Diszkográfia:
Bump ’n’ Grind (1992)
Motor City Resurrection (1994)
Savage Garden (1995)
Wrap Your Troubles in Dreams (1997)
Wasting The Dawn (1999)
Blessed Be (2000)
Paris Kills (2002)
Helsinki Vampires (2003) DVD
Framed In Blood - The Very Blessed of the 69 Eyes (2003) válogatás
Devils (2004)
Angels (2007)
Back In Blood (2009)
X (2012)