Főkép

Azt hiszem, nem kell különösebben bemutatni a hard rock vagy a metál zene szerelmeseinek a már évtizedek óta folyamatosan csúcson lévő Rammstein együttest, vagy annak frontemberét, Till Lindemannt. Ám azt talán kevesen tudják, hogy az idén hatvanéves rocker hazájában már jó ideje elismert költőnek is számít, akinek összegyűjtött verseit tartalmazó 100 vers című kötetét a Cser kiadó a banda budapesti fellépésére időzítve jelentette meg.

 

Azt már rögtön a legelején kiemelném, hogy ilyen pofás, igényes, keménykötésű verseskötetet már rég láthattunk a hazai piacon (a kiadó igazán remek munkát végzett), melyet Matthias Matthies a versek hangvételéhez illő, roppant provokatív rajzai illusztrálnak.

 

Pénz

 

Szeretni meddig s mit lehet

Én téged te a pénzemet

 

Meg kell mondanom, hogy ilyen elképesztően eklektikus verseskötettel nem mostanság találkoztam, hiszen itt aztán minden megfér egymás mellett, legyen az nyíltan szexuális tartalmú, polgárpukkasztást célul kitűző, de bőven akadnak viccesek, elgondolkodtatók, de mélyen líraik is. Ugyanígy akadnak rövidek (alig két sorosak) és hosszúak, rímesek és rímtelenek, történettel rendelkezők és csupán egy-egy érzést megjelenítők, de ugyanez igaz a minőségre is, egyesek könnyen felejthetők, míg mások velünk maradnak.

 

Hálátlan

 

Egy rovar a vízbe esett

S majdnem odaveszett

Gondoltam jobb ha élve marad

Nyújtom felé az ujjamat

S hullámsírból mikor

Új életre szállt

Belém csípett mégsem

A csípés maga fájt

 

Lindemann érezhetően mindent versalapanyagnak tekint, így megjelennek itt a rocksztárként minden bizonnyal sűrűn „elkövetett” szexuális hódításai (ez főleg annak fényében pikáns, hogy az utóbbi hetekben van éppen kibontakozófélben a vele kapcsolatos Me too botrány), na meg olyan egyéb súlyos témák mint például az állatkínzás, depresszió és egyéb lelki sérülések, az elkerülhetetlen halál (Cédula lóg/Lábujjadon/Nincsen élet/Nincs fájdalom), de ha esetleg már túl komorrá válna a hangulat, akkor biztos, hogy jön majd egy-egy vidámabb vers is.

 

Azt hiszem, hogy éppen ez a tabu nélküli provokáció a kötet legnagyobb erénye, hiszen így olyan témákkal és nézőpontokkal is találkozhatunk, melyekkel versek esetén nem igazán szokás. Az pedig sosem árt, ha az ember egy kicsit kilendül a komfortzónájából. Ennek tükrében pedig nemcsak a Rammstein rajongóinak, hanem minden olyan embernek tudnám ajánlani a 100 verset, aki kész arra, hogy egy szépirodalmi kötettel provokálják.

 

Oly szívesen

 

Mennyi jó nőt ismertem itt

E csodás világon

Nem túlzok mer' hogyaszongya

A nőket imádom

Azt mondják rám: szégyentelen

Perverz disznó vagyok

És hogy kényszerből csinálták...

Az igazság persze más kiváltság

Mert bár örömmel csókoltam nőket

És nem kizárólag szájon

Mindig izgatott az új íz

És úgy csókoltam hogy fájjon