Főkép

Az első találkozásom a zenekarral még 2008-ban történt, az akkor megjelent The Sound of Madness lemezre csodálkoztam rá, és lettem azonnal a rajongójuk. A következő években időnként eltűntek a szemem elől, de azért igyekeztem követni munkásságukat, hogy aztán a 2022-es korongjuk mégis egyfajta relevációval érjen fel nálam. Oké, ehhez hozzájárult az évek óta tartó világzenei orientációm, és az, hogy az elmúlt évek legjobb metal kiadványai általában nem nyerték el a tetszésemet (vagy utánérzésnek, vagy kevésnek éreztem a megjelenő albumok többségét). Aztán jött a Shinedown és a Machine Head, és ahogy egy közeli ismerősöm mondaná – helyreállt a világrendje.

 

A legfontosabb tudnivaló a Planet Zero kapcsán, hogy ez egy konceptalbum. Ez magyarázza a 20 számcímet és az alig 50 perces játékidőt. A trackek fele ugyanis közjáték, amelyek átvezető/átkötő funkcióval bírnak, gyakorlatilag ezek keretezik a zenét. Jellegzetes Shinedown muzsikát kapunk, és hála az égieknek Brent Smith hangja semmit sem kopott, a szememben az ő orgánuma a banda védjegye, ami első hallásra felismerhetővé teszi őket. Persze Zach Myers szólói is figyelemreméltóak, miként az album változatossága is tetszik. Még mindig fantasztikus dalokat írnak, legyen szó epikus (America Burning), punkos (No Sleep Tonight) kompozícióról vagy balladáról (Daylight). A „Sure Is Fun” címűt pedig egyenesen kakukktojásnak tartom, mintha egy folyamatosan színét és alakját változtató köpönyeggel takarták volna le a számot, tele van tempóváltással, a gitár időnként nagyon furán szól benne – persze ez is tetszik, csak elsőre nem tudtam hova tenni.

 

Az egész albumot egyfajta pozitivista szemlélet jellemzi, ami a zenével kezdődik és a szövegekkel ér véget. Ennek az együttesnek van mondanivalója, amit képesek arénákat megtöltő muzsikába csomagolni, vagy a rockrádiók slágerlistáira feljuttatni – és ez a kettősség talán a legfontosabb. Eric Bass basszusgitáros azt mondta, hogy a Planet Zero „egy lehetséges jövő, amiben mindannyian élünk: egy hely, ahol nulla értelem, nulla felelősségre vonás, nulla tolerancia van minden olyan véleménnyel szemben, ami eltér attól, amit a Twitteren vagy a tévében hallasz”.

 

Azt nem tudom, mennyire segítenek a szövegek a kritikus gondolkodás kialakulásában, a mindkét politikai tábor és úgy általában a média által sulykolt üzenetek mérlegelésében – de valahol tényleg el kell kezdeni ezt a folyamatot, és miért ne lehetne az első (vagy a sokadik lépés) ez a lemez. Valaki az 1984 című regényhez hasonlította a Planet Zerot. Érdekes felvetés, és ha őszinte vagyok, akkor nem tudom egyértelműen megmondani, melyik jövőkép az ijesztőbb. A totális diktatúra, vagy az a demokráciának mondott valami, ami már egészen másról szól, nem szabadságról (legyen az gondolat, szólás, vagy bármilyen egyéb).

 

Mindenesetre ez a lemez nagyon jó lett, zeneileg a korábbi lemezek között helyezkedik el, megtartva azt a lazaságot, természetességet, ami vagy veleszületik a zenésszel, vagy sosem sikerül elsajátítania. Úgy gondolom ezzel a konceptalbummal pályafutása egyik legjobb anyagát készítette el a floridai együttes, mert a Planet Zero letisztult, húzós és nem szűkölködik arénahimnuszokban.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: No Sleep Tonight, Planet Zero, Sure Is Fun

2022-ben megjelent album (Atlantic Records)

Weboldal: https://www.shinedown.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Brent Smith – ének

Zach Myers – gitár

Eric Bass – basszusgitár

Barry Kerch – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. 2184 0:22
  2. No Sleep Tonight 2:31
  3. Planet Zero 3:42
  4. Welcome 0:35
  5. Dysfunctional You 3:38
  6. Dead Don't Die 3:15
  7. Standardized Experiences 0:43
  8. America Burning 3:43
  9. Do Not Panic 0:33
  10. A Symptom of Being Human 4:08
  11. Hope 3:39
  12. A More Utopian Future 0:34
  13. Clueless and Dramatic 3:06
  14. Sure Is Fun 3:00
  15. Daylight 4:01
  16. This Is a Warning 0:50
  17. The Saints of Violence and Innuendo 3:41
  18. Army of the Underappreciated 3:14
  19. Delete 0:36
  20. What You Wanted 3:03