Főkép

Janikovszky Éva nem csupán egy név, hanem egy fogalom. Valószínű, hogy a korosztályomba tartozó nők többsége szinte a művein nőtt fel, legalábbis az én gyerekkoromhoz, kamaszkoromhoz, ifjú leányzói életemhez hozzátartoztak Janikovszky Éva művei is. A Kire ütött ez a gyerek? vagy a Mosolyogni tessék! minden bizonnyal azok arcára is mosolyt csalt, akik igen komoly jelleműek. Mert Janikovszky Éva oly kedves, sajátos humorral, iróniával, sőt öniróniával szőtte át műveit, mely szívet melengető, jobb kedvre derítő az olvasók számára.

 

Már nagyon kíváncsian vártam a Naplóm sorait (szerkesztette: Dóka Péter), mely az 1926-ban született szerző 1938-1944 közötti életszakaszába enged egy kis bepillantást. Jelentőségteljes időszak ez egy leány életében, hisz a „szárnybontogatás”, illetve a felnőtté válás szakasza ez, és jelentős korszak volt ez a történelem szempontjából is.

 

Örömmel és kíváncsisággal olvastam Kucses Éva (pontosabban: Kucses Éva Etelka Nanetta) tizenkét éves korától tizennyolc éves koráig lejegyzett érzéseit, gondolatait. Nosztalgikus érzéseket keltett bennem e napló olvasása, egyrészt a korábban általam olvasott Janikovszky-művek hangulata kerített ismét hatalmába, másrészt a saját hajdanvolt fiatalságom kellemes pillanatai motoszkáltak emlékezetemben. Annyira meg tudom érteni a fiatal Évát, hogy folyton szerelmes volt! Mert milyen is lenne egy ifjú hölgy, ha nem állandóan szerelmes? Jól van, jól volt ez így. Szerelmekkel, ábrándokkal, csalódásokkal, nagyra törő álmokkal, reményekkel teli hamvas ifjúság.

 

A humor, derű és önirónia, ami Janikovszky Éva későbbi műveiben mindig jelen van, már e napló soraiból is kitűnik, ugyanakkor érzékelhető a fiatal lány érzékenysége is a szó legjobb értelmében véve. Intelligenciája, műveltsége teljesen természetes és magától értetődő módon tűnik ki a napló soraiból. Semmi mesterkéltség, semmi ködösítés, őszinte és szókimondó sorok, rengeteg érzelemmel és nagyon szimpatikus derűvel. Ehhez már csak ráadás az, hogy Éva a sportban is remekelt, verseket is írt, és remekül rajzolt.

 

Életre szóló barátságok, első és további szerelmek szövődnek eme időszakban Éva életében, mind fontos és jelentőségteljes. Azonban ekkorra esik a világháború, illetve a vészkorszak időszaka is, Éva családját is érintő megrázó és durva intézkedésekkel, eseményekkel, így nem lehet felhőtlenül boldog Éva ifjúsága. A szeretettel teli családi légkör meghatározósága is érzékelhető a napló bejegyzésein keresztül. Van még valami, amit a szerzőnek már ebben a „zsenge” korában is felfedeztem a Naplóm olvasása során: mégpedig a bölcsessége!

 

„Te, annyiszor gondoltam már arra, hogy a te életedben vannak olyan pozitív dolgok, úgy értem, hogy pl. ha az ember nagyon öreg már, és akkor visszagondol arra, ami mögötte van, akkor csak az ilyen pozitívumokat látja. És végeredményében ilyenkor dűl el, hogy mi volt a fontos, mert a jelentéktelen dolgok maguktól elmerülnek, és azt hiszem, egész más dolgok a fontosak, és mások a jelentéktelenek, mint amiket most annak gondolunk.”

 

Nagyon örültem, hogy több korabeli dokumentum és fotó is helyet kapott a könyvben, hisz ritka és megőrzésre méltó emlékek ezek is. Úgy gondolom, hogy aki kedveli Janikovszky Éva műveit, ne hagyja ki a naplójából született szépséges könyv olvasását!