Főkép

Pár hónapja jelent meg az Atlee Pine-sorozat első része, engem megvett kilóra, szóval nagyon vártam a folytatását. Nem is kellett sokáig malmoznom, mert máris kapható a boltokban az Egy perccel éjfél előtt.

 

Adott egy FBI ügynök, aki történetesen nő, és elég zilált háttérrel rendelkezik. Az apja öngyilkos lett, az anyja elhagyta és nem ad életjelt magáról évek óta, az ikertestvérét pedig elrabolták, amikor kicsik voltak. Megannyi kibogozatlan szál, ami a napi ügymenet mellett még lebeg a főhős körül. Ám Atlee úgy dönt, amikor egy akció majdnem balul sül el, hogy ideje pontot tenni a múltra és megtudni az igazságot, legyen az bármilyen fájdalmas is. Elutazik Andersonville-be, hátha talál nyomot a harminc évvel korábbi ügy kapcsán. Ám amint megérkezik, munkája is akad, mert egy női holttestet találnak menyasszonyi ruhába öltöztetve.

 

Kifejezetten tetszett, hogy most nem volt olyan nagy ívű a történet, semmilyen kibogozhatatlan nemzetbiztonsági szál, nemzetközi összeesküvés nem terelte el a figyelmet a testvére utáni nyomozásról. Baldaccitól megszokott, hogy nagyobb egységekben gondolkodik, nem holmi pitiáner kis családi drámákkal pepecsel – épp ezért esett jól ez a kicsit egyszerűbb, emberléptékű sztori, ahol nem szuperügynökök ellen kellett felvenni a harcot, hanem csak a mérhetetlen csalódással és a kiábrándulással.  

 

Természetesen Atlee segítséget is kap mindkét nyomozáshoz (párhuzamosan kutatja a testvérét és folyik bele a friss gyilkossági ügybe), asszisztense, Carol Blum megint formába lendül és ellenállhatatlan stílusával tökéletesen ellensúlyozza az FBI ügynök visszahúzódóbb személyiségét. Ráadásul felbukkan egy régi kolléga is, akiről, remélem, a későbbiekben hallunk még. A két szálon futtatott nyomozás pedig minden lapon tartogat valamilyen meglepetést, amely miatt letehetetlen a könyv. Megint mesterien csepegteti a szerző az infókat, miközben elszór előttünk egy maréknyi fals nyomot is, hogy aztán az összegubancolódott szálak nagy nehezen meglazuljanak. A történetvezetés nálam megint ötcsillagos, a karakterek szerethetők, valósághűek. És épp annyi megoldatlan rejtély és nyitva hagyott ajtó marad az utolsó lapokra, ami miatt látatlanban felkerül a beszerzendők listájára a következő kötet is.

 

Végül a csavar itt sem maradhatott el, ami megkoronázza az amúgy is nagy titok leleplezős kötetet. Ajánlom mindenkinek, aki kedveli Baldacci stílusát és egy kicsit egyszerűbb, könnyebben emészthető történetre vágyik.