Főkép

Bevallom őszintén, feminizmus ide vagy oda, gyerekkoromban mindig a legkedvesebb meséim közé tartoztak a hercegnős történetek. Nem is az akármilyenek: a mese akkor volt igazán jó, ha a hercegnő annak rendje és módja szerint férjhez ment a végén, de legalábbis rátalált a hercegére, esetleg a daliás, bátor, ámde szegény legényre, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

 

Bár ez a többes szám arra utal, hogy hőseink együtt élnek tovább boldogan, engem igazából csak a hercegnő érdekelt. Milyen is egy boldog hercegnő? Úgy képzeltem, van százféle ruhája, amelyek a szivárvány minden színében pompáznak; a haja mindig fényes és soha nem kell megmosnia; időnként pedig minden bizonnyal sétál egyet a palotája kertjében, és amolyan Disney-féle Hamupipőke módjára spontán dalra fakad a madarakkal.

 

És a herceg? Nos, ő sehol nem szerepelt hatéves ábrándjaimban.

 

Micsoda szerencse, hogy a Cser Kiadó szerzői és szerkesztője már másodjára vállalták be, hogy meséket gondolnak tovább helyettem (és az olvasók helyett is), így a hercegeknek sem kell indokolatlanul mellőzve tengetniük hátralévő boldog napjaikat. A tavalyi Mesehősnők utóélete után itt a mese-átiratok maszkulin verziója, az Ők is boldogan éltek? A férfi változat: a vitézek, Jancsik, kék színű és egyheted törpök, vasorrú banyák, ólomkatonák, Ho-ho-ho-horgászok kalandjai az „ésboldoganéltek” után, ismert magyar írók tolmácsolásában. A formátum a már jól bevált verzió, a hagyományos keményfedeles mesekönyv álcája mögött az eredeti meséknek csupán egy-egy rövid ismertetője található, mielőtt a legizgalmasabb kortárs férfi íróink szabadjára engedik a fantáziájukat, ezúttal Herbszt László helyenként egészen hátborzongató grafikáival kiegészítve.

 

Szerzőink a Disney-alapanyagokat többnyire mellőzve is (vagy talán épp ezért?) a történetek változatos kavalkádját vonultatják fel a képregénytől kezdve irodalmunk leghíresebb elbeszélő költeményein át egészen a számomra eddig ismeretlen hiedelmekig. Szövegeikben hol az eredeti főhőst, hol egy mellékszereplőt – legyen az akár egy kutya –, hol pedig újonnan kitalált alakot fognak kézen-mancson, hogy segítségükkel kicsit másképpen, kicsit felnőttesebben is bejárhassuk a mesék világát. Szó sincs madarakkal éneklésről: amikor éppen nem Hókuszpók ellen próbálunk háborút kirobbantani, akkor az alkoholizmussal küzdünk, magyar regehősöket és celebkönyvüket pereljük, kényszernyugdíjazással nézünk szembe, vagy meseterápiával próbálunk öngyógyítani. Mindeközben jókat röhögünk egymáson – és saját magunkon. A történetek közül nem egy fanyarkás humor álcája mögé rejti kemény társadalomkritikáját, amit én különösen élveztem; de néhány szerzőtől nem áll messze a polgárpukkasztás sem, és hosszasan lehetne vitatkozni arról, hogy a trágár nyelvezet, vagy a határokat feszegető tematika hozzátesz-e egy-egy novella értékéhez, vagy levon belőle. Nekem – legtöbbször – ezek az elemek is tetszettek.

 

Szederkényi Olga szerkesztő ezúttal is remek érzékkel válogatta össze a szerzőket és szövegeiket egy igazán érdekes kötethez: formában és tartalomban is izgalmas változatosságot nyújtanak, nincs két hasonló motívum, ötlet, hangulat a történetekben, még ha ugyanazon a mesén alapszanak is. Így persze elkerülhetetlen, hogy az ember egyes novellákat jobban megkedveljen, mint más darabokat – a Make Kansas Great Again melankolikus hangulatával például még sokáig megmaradt a gondolataimban, míg A Lloydon-féle ranglista volt az a történet, amin a leghangosabban nevettem; mégis érdemes a könyvet a maga egészében, és nem pusztán szövegenként olvasni. Így kapunk ugyanis teljes képet a mesék és az őket szövő fantázia végtelen sokszínűségéről, nem utolsó sorban pedig élvezhetjük Herbszt fantasztikus rajzait, amelyek nem csak egy-egy történet hangulatát örökítik meg tűpontosan, de az egyedi szövegeket koherens, egységes kötetté is formálják. Ha ábrándoztál már mesehősökről, azért, ha soha, akkor pedig azért érdemes kézbe venni a könyvet, no meg persze akkor is, ha valami igazán üde színfoltot keresel a magyar könyvkiadás piacán.

 

Tartalomjegyzék:

 

Hófehérke

Garaczi László: Kuka

Totth Benedek: Szívpörkölt

 

Hupikék Törpikék

Maros András: A Lloydon-féle ranglista

 

Jancsi és Juliska

Háy János: Egy nemhíres mesehős: az apa

Cserna-Szabó András: Mesél az erdő

 

János vitéz

Kerékgyártó István: Korengedményes nyugdíj

 

A két lány és a vasorrú banya

Fehér Béla: A vérbanya és a legyőzhetetlen vitézek

 

Lúdas Matyi

Gerlóczy Márton: Lúdas Mátyás, magyar regehős

 

A nagy ho-ho-ho-horgász

Hartay Csaba: A Nagy Ho-ho-ho alkoho

 

Óz, a csodák csodája

Czinki Ferenc: Make Kansas Great Again

 

Piroska

Darvasi László: A nagypapa meséje

 

Sárkányölő vitéz

Zoltán Gábor: Saját kard

 

S.

Horváth Viktor: A fenevad

 

A rendíthetetlen ólomkatona

Vámos Miklós: Egyszervolt