Anders de la Motte: Halálos ősz

Anders de la Motte közel egy évtizedig a svéd rendőrségnél dolgozott, majd egy IT cég biztonsági szakértője lett, jelenleg pedig nemzetközi biztonsági szakértőként tevékenykedik. A bűntény felderítésének ábrázolásakor érződik is, hogy nem televíziós sorozatokból szedte össze a tudását, hanem valóban megtapasztalta, milyen a helyszínelői munka, egy valódi nyomozás. Emellé pedig igazán élethű és esendő karaktereket teremtett, így azt mondhatom, a Halálos ősz nem fog csalódást okozni egyetlen skandináv krimi rajongónak sem.

1990 nyarán járunk, amikor is a sikeres érettségi után öt jóbarát a közeli bányatóhoz megy, hogy megünnepeljék a kamaszkor végét, az előttük álló jövő lehetőségeit. Másnap reggel az egyikük már nem él. A nyomozati aktákat gyorsan lezárják, balesetnek minősítve az esetet. A svéd kisváros lakói nem tudnak túllépni rajta, így, amikor 27 évvel később új rendőrfőnök érkezik a városba, beindul a gépezet és lépten-nyomon felbukkan egy-egy újabb jel, bizonyíték, ami miatt újra elő kell venni az ügyet.

Anna, menekülve a múlt elől, elvállalja egy kisváros rendőrfőnöki posztját, nem is sejtve, mibe keveredik ezáltal. Mindenkinek van véleménye, határozott elképzelése vagy kiforrott összeesküvéselmélete a bányatónál történtekről, melyek új dimenziókat nyitnak a kutakodás során. Van, aki bármit megtenne az igazságért, és akad olyan is, aki teljes erőből igyekszik megakadályozni, hogy napvilágra kerüljenek a részletek...

Az esetek többségében már a könyv felénél sejteni szoktam, ki lehet a gyilkos, itt viszont olyan sokáig hagyott kétségek között a szerző, hogy csak az utolsó oldalakon tudtam meg, mi történt a bányatónál valójában. Tetszett, hogy miközben Anders de la Motte tálcán kínálta a lehetséges gyanúsítottakat, a megoldás mégis jóval túlmutat a menet közben felállított teóriáimon. Izgalmas volt, ahogy az orromnál fogva vezetett végig az író a történeten, hogy aztán a végén jól az arcomba nevethessen.

Ki kell még emelnem a kötet nagy erősségét, a pszichológiai ábrázolás nagyszerűségét. Nemcsak kívülről láthatjuk az eseményeket, találgatva a mozgatórugókat, hanem valóban testközelről tapasztalhatjuk meg a játszmákat – kezdve a bányatónál történtekkel, amikor elszabadulnak az indulatok. Hihetően hangzik, hogy néha valóban ennyin múlik egy emberi élet. De az anya-kamasz lánya közötti konfliktus, mindennapos állóháború leírása is pontos, ahogy az új főnök kontra régi főnök harca, a beosztottak állásfoglalása. Mind-mind a való életből merített példa, amely bármelyikünkkel megtörténhet, épp ezért élvezetes olvasni a krimit, elmerülni a világában.

A cselekmény pörgős, pattogós, mesterien adagolja a szerző az információmorzsákat, folyamatosan fenntartva ezzel a figyelmet. A karakterek árnyaltak, érthetők és világosak a motivációk. Nincsenek benne szuperhős rendőrök, hanem hús-vér emberek, akik hibázhatnak, tévedhetnek. A kapcsolatok ábrázolása hangsúlyos, az alaposan átgondolt történetvezetés pedig valóban letehetetlenné teszi a könyvet. Ajánlom mindenkinek, aki egy izgalmas krimire vágyik.