Mi kerüljön a karácsonyfa alá 2018-ban?

Könyvet ajándékozni szerintem remek móka (hát még kapni!). De vajon milyen könyvet vegyen az ember, hogyan tudjuk a legjobban eltalálni a másik ízlését? Olyat adjunk inkább, amiért mi rajonganánk? Vagy inkább valami biztosra kell menni, hiszen a Háború és béke mindenkinek a polcán kötelező kellék? Mivel a könyvesboltok polcain is az újdonságokat lehet a legbiztosabban megtalálni, különösen nem egyszerű a választás, hiszen ezekből még mi sem olvastunk túl sokat. Keressük a legnagyobb hírverést kapó műveket? Válogassunk azok közül, amik legalább műfajukban közel állnak ahhoz, akinek vesszük? Esetleg próbáljuk „nevelni” olyan alkotásokkal, amiket el „kell” olvasnia?

 

Évről évre, a karácsony előtti hajrában arra kérjük a szerkesztőség tagjait, hogy nevezzenek meg egy-egy nemrég megjelent könyvet, amit valamilyen indoknál fogva fontosnak, érdekesnek tartanak, vagy amit egyszerűen csak nagyon várnak. Örülök annak, hogy ennyire sokoldalúak és ennyire különbözőek vagyunk a szerkesztőségben, történetesen ugyanis idén is nagyon sokszínű válogatás jött össze. Bízok benne, hátha ezzel megkönnyíthetjük az utolsó pillanatos vásárlást.

 

 

 

Bak Róbert

 

Christoph Ransmayr: Cox

(Kalligram)

 

Bár a kérdés úgy szól, hogy mi kerüljön a karácsonyfa alá, nekem a most említésre kerülő könyv biztos nem kerül oda, mert már olvasás után a könyvespolcomon pihen a szerző többi kötete mellett. Ransmayr egyike azon íróknak, akiknek minden egyes könyvét magaménak akarom tudni; ráadásul, ha lehet, azonnal. Az osztrák szerző nem csak hihetetlenül szépen és költőien ír, de ráadásul mindig olyan történeteket, amelyek mind a szívre, mind az észre hatni képesek, és amelyeket az olvasók igen széles köre gond nélkül be tud fogadni. Ha ez nem lenne elég, akkor meg még a borítója is gyönyörű, így valóban tökéletes ajándék lehet bárkinek.

 

 

 

 

Baranyi Katalin

 

Király Levente (szerk.): Hofi megmondja

(Corvina)

 

Karácsonyra rengeteg pompás könyv jelenik meg: haboztam is, hogy Hahner Péter Hatalmasok gyermekkora című remek gyűjteményét, vagy a sokak által pokolba kívánt, nekem azonban nagyon tetsző, Solo című Star Wars-film megkönyvesítését jelöljem erre a listára. Ám van egy kötet, ami mindent megelőz: a Hofi megmondja. Hogy mekkora ötlet volt Király Leventétől egybeszerkeszteni Hofi Géza legjobb szövegeit, jól mutatja, hogy bár a könyv elvileg október közepén jelent meg, a legtöbb általam ismert helyen egy hét alatt kifogyott, s csak nemrég érkezett belőle utánpótlás a boltokba... Minden mai stand-up komikus elődének legjobb, legbátrabb és legmulatságosabb gondolatai ideálisak arra, hogy a karácsonyfa alá tegyük – bárkinek, kortól, nemtől függetlenül.

 

 

Szabó Dominik

 

David Foster Wallace: Végtelen tréfa

(Jelenkor)

 

Valószínűleg kicsit közhely a Végtelen tréfát javasolnom karácsonyi ajándékként, mert biztos vagyok benne, hogy ott lesz minden hasonló válogatásban, és mindenhol elmondják, hogy mekkora kultikus remekműnek tartják a tengeren túl, hogy milyen döbbenetes méretei vannak, hogy micsoda feladat lehetett lefordítani, és így tovább. De igazából én inkább a saját karácsonyfám alatt látnám szívesen: mert érzem, hogy valami vonz a monumentális szöveg felé. Valami kábító, szédült, érthetetlenül zavaros, de a benyomásokban mégis egésszé összeálló élményt várok tőle, hogy általa még elborultabbnak látom jelenlegi világukat, hogy segítségével rájöjjek, korunk egyszerre mennyire abszurd és mégis csodálatos. Persze lehet, hogy nem fogom egy szavát sem érteni, hogy öt oldal után a falhoz akarom csapni, hogy végigszenvedem magam rajta, és azt mondom, nagyon sok órát dobtam ki az ablakon – de ott van benne a lehetősége, hogy valami elképesztőt fogok megtapasztalni. Úgy érzem, megéri kockáztatni.

 

 

Takács Gábor

 

Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett I-II.

(Gabo)

 

Le Guin vitán felül az egyik legfontosabb fantasztikus szerző volt, idei halálával nagy veszteség érte a sci-fi és fantasy olvasókat. A kisregényeit felvonultató két kötet nemcsak szemet gyönyörködtető ajándék lehet, hanem nagyon értékes olvasmányélményt is nyújt egyben. Le Guin történetei bár távoli bolygókon, generációs űrhajókon vagy a Szigetvilág fantasy országaiban játszódnak, mind mélyen emberiek. Szereplőit legalább annyira meghatározza, hogy milyen társadalmi rendszerben, országban vagy világon élnek, mint az, kik a szeretteik, kivel osztják meg gondolataikat, terheiket, vágyaikat, gondjaikat. Mély emberismerettel vannak tele a lapok, amelyeket gyönyörű mondatok töltenek meg, emlékezetes és – talán mondhatom ezt – mindenkit megszólító írásokat adva az olvasóknak.

 

 

 

Uzseka Norbert

 

Paul Lowe (szerk.): 1001 fotó, amit látnod kell, mielőtt meghalsz

(Gabo)

 

Mind az ára, mind a súlya, mind pedig szépséges külleme ideális karácsonyi ajándékká teszi ezt a kötetet, és nem csak azoknak, akik fotóznak. A fotográfia története egyben az emberiség utóbbi majd' két évszázadának története is. A 960 oldalon látható 1001 fotó (s a mellettük olvasható rövid, ám infódús ismertetők), az első, fényképnek nevezhető kísérlettől napjainkig nagyon sokat elmond az emberről. A kötet (és sorozat) címe mondjuk elég morbid, pláne Karácsonyra, de a tartalom ezt hamar feledteti.

 

 

 

Vörös Eszter

 

Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága

(Athenaeum)

 

Frank Schätzing munkásságát a Raj óta követem és sorra olvastam minden regényt, ami magyarul megjelent, de hiába tetszett mindegyik (még a kevésbé sikerültek is), azért alapvetően vártam már, mikor kerül újra a tudomány-technika témaköre a fókuszba. Igaz a Limit már ilyen szempontból kedvezőbb történettel szolgált számomra, a Holdon felépített luxusszállodájával és az űrlifttel (a Breaking News pedig egészen más okból volt zseniális), de nagyon vártam már, mikor olvashatok tőle a valóságtól még elrugaszkodottabb, még több tudományos-fantasztikus elemet tartalmazó regényt, és A pillangó zsarnoksága – legalábbis a fülszöveg tanúsága szerint – valami egészen elképesztő őrületet hoz majd el újra az olvasóknak. Szerencsére Schätzing nem tartozik azok közé a szerzők közé, akik évente több regényt ontanak ki magukból, egy új regényére általában éveket kell várni (még úgy is, hogy magyar kiadás csak szépen lassan érte be az eredeti megjelenéseket, így nekünk két kötet között kevesebb volt a várakozási idő), úgyhogy bármikor jut el hozzám egy újabb regény, addigra már biztosan bőven túl rég olvastam az előzőt. Mindezek miatt egészen egyértelműen előkelő helyet kap nálam idén a karácsony környéki megjelenések között, hiszen már évek óta várok rá...