Főkép

Pár hónapja jelent meg idehaza az egyik legnagyobb élő amerikai írónő, Marilynne Robinson legutóbbi könyve, a Lila, ami azt a Gilead-trilógiát zárja, aminek érthetetlen módon csak az első és most már a harmadik része érhető el magyarul, a második (a 2008-as Home) valamiért nem. Sokat ennek ellenére sem kellett gondolkoznom, hogy belefogjak-e, mert annak idején a Gilead, a maga csendességével, bölcsességével és életigenlésével nagyon is megfogott; annak ellenére, hogy egy cseppet sem vagyok vallásos.

 

A könyv központi alakja Lila Dahl, aki a Gileadból jól ismert idős pap, John Ames felesége, és akiről alig-alig tudtunk meg valamit az előző regényből. Lila kezdetben egy tökéletes tabula rasa, ugyanis korai sorsáról, szüleiről nem sokat tudunk – csak azt, hogy a bármiféle törődést és gondoskodást nélkülöző gyereket egy nap elrabolja a vándoréletet élő Doll, aki anyja helyett is anyja lesz, és aki magával hurcolja kóborlásai során az amerikai Közép-Nyugaton. Az írónő töredékes formában villantja fel a lány gyermekkorát, amely szilánkokban visszaköszön egy olyan tipikus, 1920-as évekbeli nyomorúságos életút, ami milliók sajátja lehetett akkoriban; de főleg azokra az időkre koncentrál, amikor Lila már Gileadba vetődött, és egy furcsa, nehezen körülírható, de roppant belsőséges kapcsolat alakult ki közte és az idős lelkész között.

 

Tudjuk, hogy az írónő nemcsak regényíró, de teológus is, így ezt a történetet olvashatjuk bibliai utalások és példázatok sorozatának, de egy olyan kísérletnek is, amely be akarja bizonyítani, hogy a keresztény elvek és tanítások pontosan leképezhetik az emberek mindennapi életét. Robinson szerencsére megint úgy ír, hogy ez a nem vallásosak számára is érthető, könnyen emészthető és igen-igen távol áll a szokványos hittérítéstől. Ennek oka (a szerző remek szépírói tehetségén kívül) elsősorban az, hogy olyan példázatokat vagy életutakat mutat be, amelyek tökéletesen hihetőek, életszerűek és átérezhetőek.

 

Lila és John egy olyan életszakaszukban botlanak egymásba, amelyikben már egyikük sem számít rá, hogy rájuk talál a szerelem (bár talán nem is ez a jó szó a kapcsolatukra, hisz ez inkább szavakkal nehezen körülírható szeretetből, gondoskodásból, megértésből és törődésből áll; maga a testiség vagy a testi szerelem csak sokadlagos), de mégis ez történik. Hányatott életútja során Lila, bár nincs mindig tisztában vele, sokszor és sokféle formában találkozik a keresztényi szeretettel és törődéssel (amit olyanoktól is megkap, akik életükben nem léptek be a templom kapuján, és akik egy sort sem olvastak a Bibliából), és lassan világossá válik, hogy e nélkül az élet élhető, de roppant nehezen elképzelhető.

 

Marilynne Robinson könyve tipikusan olyan olvasmány, amivel érdemes lassan haladni, amin érdemes elgondolkodni és a konkrét történések mögé nézni, és amely úgy próbál keresztény értékekre tanítani, hogy nem válik túlzottan didaktikussá, és bárki számára gond nélkül befogadható. Egyszerre regény, teológia és erkölcsi példatár. Ritka az ilyen.