Főkép

Már nincs hátra két hét az évből, és elképesztő, mennyire gyorsan pörögnek a napok. Várjuk az ünnepeket, a két ünnep közötti napokat, amikor talán alhatunk kicsit, mert minden, az egész világ lelassul, szinte állónak tetszik. Élvezzük, hogy üresek a villamosok, a metrók, akármikor utazunk, van szabad ülőhely – és ez rendkívül üdítő. Kicsit nehezebb szívvel megyünk be dolgozni, de a fények, a sok színes égő és dísz vidámabb hangulatot kölcsönöz mindennek. Ha nem vagyunk vallásosak, akkor is élvezzük Jézus születésének napját, mert az ajándék egyetemes nyelve nem szakosodik hitre, felekezetre. Ilyenkor megfeledkezünk arról is, hogy a föld lakosságának jelentős része még csak nem is katolikus.

 

Rengeteg süti, bejgli, töltött káposzta elkísér egészen az újévig, amikor majd sok lencsét eszünk, hogy gazdagok legyünk, bár erre semmivel sincs több vagy kevesebbe esélyünk, mint az idén volt. Mégis az évszázados szokások, berögződések, babonák észrevétlen részünké váltak, ahogy tették ezt a szüleinkkel, az ő szüleikkel és az ő szüleikkel is.

 

Szokásaink alapvetőn meghatározzák a kultúrát, ahonnan származunk, a közeget, amiben felnőttünk és ezzel együtt természetesen minket is. Ennek tükrében változik, amit az asztalra teszünk, amiről beszélgetünk, vagy akár amiben hiszünk. De ez így normális. A sokszínűségünk, a másságunk az, ami egyedivé tesz minket, és jóllehet, az év többi részén nem feltétlen értünk egyet egy csomó dologban, hajlandóak vagyunk félretenni a nézeteltérések egy vacsora vagy ebéd erejéig.

 

Talán erőfeszítés, talán áldozat, de higgyétek el, megéri. Békés ünnepeket kívánok minden kedves olvasónknak, a nem kedveseknek még inkább, mert nekik nagyobb szükségük van rá. És csak óvatosan a pezsgős palackokkal…

 

Arany János: Alkalmi vers

 

Az új évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kívánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

 

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

 

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

 

Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

 

Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

 

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

 

A bíró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

 

Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

 

Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

 

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

 

Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak /kelendőben/.
Tudj Isten, mi minden nincs
Ez új esztendőben!