Főkép

Többen is hívtak, kövessek egy oldalt a facebookon. Valamilyen könyvről fog majd szólni, meg egy írónőről, akiről igen keveset tudtam korábban, a nevét ismertem, de a munkásságát nem. Visszajelöltem, mert miért is ne. Aztán néhány naponta találkoztam az oldal posztjaival, korabeli fotókkal, részletekkel, versekkel. Először csak átsiklott felette a szemem, aztán azon kaptam magam, hogy keresem az újabb bejegyzéseket. Idővel egyre jobban elhatalmasodott rajtam az Erdős Renée-őrület, úgyhogy ideje volt megszereznem.

 

Bevallom, nem olvastam eddig Erdős Renée-től semmit, eddig valahogy a versei és a regényei is elkerültek, mégis kíváncsi lettem az életére. Pedig ez fordítva szokott lenni, valakinek a sorai hatnak rám, ezért akarom látni a megalkotóját, a szereplők mögött az embert. Most meg egyre gyakrabban keresgettem cikkeket, ajánlókat a szerzőről, illetve, hogy melyik kötetét tudnám beszerezni. Aztán úgy döntöttem, nem várok tovább, belevágok, Renée regényeit majd utána olvasom el, kivételesen Menyhért Anna kötetével, az Egy szabad nővel kezdem a sort.

 

Erdős Renée (1879-1956) egy szegény győri sokgyermekes családba született, nagy szerencsével mégis tanulhatott. Pesten színésznek készült, de mégsem ez hozta meg számára a hírnevet. A Hét című lapban verseket publikált, később pedig Bródy Sándorral folytatott szerelmi viszonya miatt került az újságok címlapjára. A századelő „celebje” volt, aki később megélt az írásból. Abban a korban (és talán még ma is) ez nagy szó, még a férfiaknak sem sikerült, nemhogy egy nőnek. Egy olyan nőnek, aki fittyet hányt a társadalom elvárásaira, a normákra, ment a maga feje után, erotikus regényeket írt, elvált, önálló keresettel rendelkezett, és egyenrangú párkapcsolatra vágyott. Ma ezek természetes igények, de néhány évtizeddel ezelőtt igencsak megbotránkoztatta a közvéleményt a szemléletével.

 

Ez a kötet 1906-ig dolgozza fel az életét, a pályája kezdetét, Bródy Sándorral folytatott viszonyát helyezi a középpontba. Megismerhetjük belőle a korabeli irodalmi életet, a pesti mindennapokat. Egy igazán izgalmas világot tár fel előttünk Menyhért Anna, melyben nagy, máig ismert nevek olyan természetességgel és magától értetődően jelennek meg, mint Jászi Oszkár vagy Molnár Ferenc. A kötet erőssége, hogy a lapokon felbukkanó szerzők, szerkesztők valóban hús-vér embernek tűnnek, minden hibájukkal, bajukkal, gondjukkal és erényeikkel együtt. Persze az origó Renée, aki senkit sem hagy hidegen. Küzdelmes utat jár be, nagy harcokat kell megvívnia, míg elfogadják, aztán a Bródy Sándorral folytatott affér után, a férfi öngyilkossági kísérletének hírére úgy tűnik, minden erőfeszítése hiába volt. Az irodalmi élet hátat fordít neki.

 

A költőnő levelezése szerves része a regénynek, és hogy még közelebb érezzük magunkhoz Renée-t, a versei is rendre felbukkannak a fejezetek elején. Így, aki hozzám hasonlóan nem ismeri a poéta oldalát, most pótolhatja a hiányosságait. A verssorokat olvasva egyre tisztábban érződik, miért is volt különleges a századelőn ez az új hang: nem egy szende kislány álmait mutatja meg, hanem egy érett, harcos, öntudatos felnőtt nő vágyait. Provokatív szavak és életstílus, röviden így tudnám jellemezni. Olyan jelenség lehetett, aki mellett egyszerűen nem lehetett elmenni, reagálni kellett rá. Formabontó volt, mérhetetlenül tehetséges.

 

Menyhért Anna író, irodalomtörténész. Hét éve kutatja a 20. század eleji női szerzőket (kutatási projektjének eredményeit ezen a weboldalon ismerhetik meg az érdeklődők). A regényen érződik ez a tudatosság és alapos utánajárás, a szakmai háttér. Fikciót természetesen tartalmaz a kötet, hiszen vannak olyan időszakok, melyekről nem maradt fenn adat, mégis több egy életrajzi regénynél. Kordokumentum, a századelő hiteles lenyomata. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az életrajzi regényeket, aki szeretne egy bonyolult és kudarcra ítélt szerelmi történetet megismerni, vagy annak, aki kíváncsi a száz évvel ezelőtti irodalmi mindennapokra.

 

Részlet a könyvből