Főkép

Újabb vegyes hármas érkezik a Helikon Zsebkönyvek soron következő triójában (igaz, kicsit most csalok, mert úgy döntöttem, inkább a számozás szerinti sorrendben olvasom tovább a köteteket – hiába jelent meg júliusban Alice történetének folytatása, 18-as sorszámmal nálam most hátrább sorolódott): rövid életképek Salinger tollából, paródiakezdemények Austentől és egy régi klasszikus Tamási Árontól. Szeretem, hogy sokszínű a sorozat, hogy mindig más élmények érnek, sokszor egészen váratlanul – legyen az egy régi kötelező újraolvasása vagy éppen olyan szerző műve, akinek munkássága mindeddig elkerült.

 

J. D. Salinger: Három korai történet

 

Jó lett volna olvasni még belőle. Ez bizony tényleg csak három nagyon rövid kis írás, még csak történetnek sem nevezném, inkább csak életképnek, felvillantott jellemábrázolásnak, sorstöredéknek. Rövid karcolatként viszont tökéletesen működnek: egy-egy jelenetből megismerhetünk egy karaktert, ha nem is a teljes élettörténetét, de az alapvető benyomásokat megszerezhetjük róla, így valamiféle kép mindenképpen kialakul bennünk. Írói ujjgyakorlatok ezek, rövid kis epizódok, melyek mögött egy egész történet lapul, amely sosem került kifejtésre – hozzáteszem, nem is éreztem ennek szükségességét. Nem akarom tudni, mi lett később a lánnyal a parti után, sem a táncosnővel vagy a fiatal férjjel, elegendő, hogy elképzelhettem őket, elmerenghettem rajtuk, a sorsukon… Ez a szűk kis hatvan oldal rémesen kevés, sajnálom, hogy nem került elő hirtelen több hasonló töredék, hiszen Salinger mesteri módon képes pár vonással ábrázolni az itt felvonultatott szereplőket, úgyhogy szívesen olvastam volna másokról is még.

 

Jane Austen: Catharine

 

Kellemes csalódás volt olvasni a Szerelem és barátságot, viszont sajnos olyan elvárásokat teremetett ezzel a kötettel kapcsolatban, amiknek az nem volt képes megfelelni. A Catharine – talán mondanom sem kell – szintén nem azokat a novellákat tartalmazza, mint az azonos címen korábban megjelent válogatás, hanem gyakorlatilag szinte helyet cserélt a Szerelem és barátság korábbi verziójával. Ez a kötet is hasonlóan parodisztikus írásokat tartalmaz, de ezek még sokkal visszafogottabbak, kevésbé karcosak és túlzók – épp ezért számomra kevésbé meggyőzőek. Nem kell aggódni, itt is megkapjuk azt a kellő mennyiségű furcsaságot, amiért érdemes ezt a kötetet is kézbe venni.

Fránya dolog ez: bizony egy szerző sem tud egyenletes színvonalú írásokat produkálni, és nincs ez másképp Austennel sem. A felmerülő háttértörténetek és gondolatok viszont itt sem hagynak kívánnivalót maguk után – érdekes belegondolni, mi minden rejlik ezek mögött az ötletek mögött, mi minden lehetett az ihletőjük, milyen élmények hatására alkotta meg Austen ezeket a szereplőket. Kíváncsi lennék: ha ma élne, hasonló stílusban alkotva, milyen hősei születnének?

 

A kötet tartalma:

Ékes írás arról, hogy az érzelmek különböző elmékre különbözőképpen hatnak 

A nagylelkű segédlelkész 

A Lesley-kastély

Anglia történelme 

A filozófusnő 

Egy komédia első felvonása 

Levél egy ifjú hölgytől... 

Walesi utazás - egy ifjú hölgy leveléből 

Mese 

Evelyn 

Catharine, avagy a lugas

 

Tamási Áron: Ábel a rengetegben

 

Egy tizenéves fiú hirtelen mindentől és mindenkitől távol, zord körülmények és erejét felülmúló kihívások közt találja magát. Nem tudja, kiben bízhat, kitől remélhet segítséget, de leginkább csak saját magára és találékonyságára számíthat. Talán csak a szerelmi szál hiányzik (bár nekem ugyan nem hiányzott), és megkaptuk a manapság egyre inkább kelendővé váló ifjúsági regények (avagy young adult) történetének receptjét – de vajon mindenképpen posztapokaliptikus vagy természetfeletti erőknek kell jelen lenniük ahhoz, hogy egy hasonló történet sikeres lehessen?

 

Mert bizony az Ábel a rengetegben is ifjúsági kalandregény – izgalmakkal, fordulatokkal, vívódással, boldog és reményvesztett helyzetekkel, és hát a világ, amelyben játszódik, sokunk számára legfeljebb csak távolról ismerős. Azzal együtt is, hogy diákként nem különösebben rajongtam ezért a kötetért, reménykedem benne, hogy akiknek ma kötelező olvasniuk, azok sem rettennek el tőle, sőt, akár felnőttként újra kézbe veszik. Mindenesetre én mindenképpen gazdagodtam általa, hogy újra rászántam magam az olvasásra, s még ha nehezen is hangolódtam rá Ábel történetére, a vége mégis az, hogy szépen elcsendesedve csak annyit mondok: olvassátok el ti is!

 

Hihetetlenül élvezem, hogy ennyi féle olvasmány kerül a sorozatba – egészen felvillanyozó az őszi kínálat is, de előtte érkezik még ajánló a nyár végi hármasról: Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című művének részletei (teljesen váratlanul rémesen szórakoztató!), Franz Kafka klasszikusa, valamint a már korábban említett Alice további kalandjai kerülnek terítékre az elkövetkezőkben. Addig is további jó zsebkönyv olvasást kívánok mindenkinek! (A kötetek egyébként tökéletesen alkalmasak a közösségi közlekedés járatain való olvasáson kívül a következő helyzetek izgalmasabbá tételére is: csapadékmentes időben való gyaloglás, sorban állás a postán, fénymásolás, folyamatos kevergetést igénylő főzési folyamatok, illetve bármilyen egyéb legfeljebb egy kezet és minimális koncentrációt kivánó tevékenység.)