Főkép

Schiff András kapcsolata Franz Brodmann 1820 körülre datált fortepianójával több, mint egy alkalmi affér. Beethoven Diabelli-Variationen historikus zongorákon előadott két interpretációja után egy teljes, szintén két lemezes albumot szentel a Brodmann által készített hangszerén Franz Schubert muzsikájának. A választás hangsúlyos, a zongora és a művész együttes hangzása meghatározó, táncuk minden figyelmet magára fordít, csak szerelembe esni lehet velük. A mindig zseniális Schiff mintha legutóbbi Bach albuma óta pedig egyre ihletettebben játszana.

 

Éppen Schiff könnyednek hangzó, játékos megközelítésmódja az, ami egyedülállóvá teszi felvételeit. Felmérhetetlen koncentráltságával és felkészültségével a muzsikán belül kezd el létezni, és úgy válik médiummá, hogy saját személyisége is a zene természetes részévé válik. Állandó, domináns jelenléte nem erőszakos, hanem magától értetődő, nem tolakodó vagy modoros, hanem felszabadult és vonzó. Saját megértése és zenei öröme mámorosan hat ránk és egyre feljebb emel minden meghallgatást követően, mert a régi zenéhez való viszonyunkat minden alkalommal megújítja és elmélyíti. Nagyon ritka, hogy valaki szinte minden egyes lemezfelvételével ekkora hatást érjen el. Nem hibázhatnak, ha bármelyik korongját választják, Magyarországon a Hangvető forgalmazásában elérhető ECM-nél megjelent albumaiból – a Beethoven szonáták teljes felvételének a sorozata lehengerlő. De miért is ne kezdenék éppen az aktuális Schubert lemezekkel halvány vagy erőteljes érdeklődésük felserkentését?

 

A programválasztás egészen jól formált, az állandóan ötletekben megújuló muzsika minden erőfeszítés nélkül, töretlenül vonzza a figyelmet. Az intim hangzás és a mester szűnni nem akaró dinamikája a lágy keménység illúziójának hangjain táncolnak a G-dúr szonáta (op. 78) Andante lépéseit kísérve, vagy éppen a „Négy Bizonytalanság” (Vier Impromptus) Allegro moderato, f-moll darabjába csempésznek határozottságot, amelynek bal kéz játéka időnként az ügető lovak ritmusában előrehaladó utazás képével kelti fel a hallgatóban az elvágyódást.

 

A lenyűgöző Alfred Brendel játékában megismert B-dúr szonáta értelmezése páratlan előadásnak tűnt számomra, mindeddig. Természetesen nem többről van szó, minthogy Schiff megteremti ugyanazon hangsorokból álló szonáta egy másik és máshogyan érvényes interpretációját, nem Brendel játéka felett múlik el az idő, hanem egyszerűen mellé kerül egy új értelmezés. De mindig felemelő érzés egy örök dallamszövetet szárnyalni látni az arra érdemes művész tíz varázspálcája által irányítottan, főként amikor egészen magas longitudón mozognak az előadás hangszínei.

                                                                                                                  

Gyönyörű muzsika, a mindenkori zongoristák egyik legnagyobbikától.

 

Előadó:

Schiff András – fortepiano

 

A lemezen elhangzó számok listája:

CD1

1. Ungarische Melodie in h-Moll  D 817

2. Sonate in G-Dur D 894

3. Moments musicaux D 780

 

CD2

1. Allegretto in c-Moll D 915

2. Vier Impromptus D 935

3. Sonate in B-Dur D 960