Főkép

A tavaly megjelent és digitális EP formájában beszerezhető bemutatkozó Helland anyagot bő fél évvel követte a kézzel fogható, teljes nagylemeznyi kiadvány, amit a magam részéről inkább hosszabbnak tekintenék, mint rövidnek – már csak azért is, mert a nyáron Dáviddal készített interjúnkból is kiderült, hogy szinte már akkor megírták ezeket a dalokat. Így már csak az volt a kérdés, hogy mikor is jelenik meg végre CD formátumban: végül 2014 márciusának eleje lett a befutó dátum.

 

Természetesen helyet kapott itt is az EP-n megismert hat dal, amelyeken különösebben nagy változtatásokat nem hajtott végre a csapat. Kisebb „ráncfelvarráson” ugyan átestek, itt-ott kapott némi új effektet a gitár („On You Knees”), de mivel már akkoriban is kiderült, hogy rendben vannak a számok, sokat nem kellett változtatni rajtuk, legfeljebb a megszólalásukon. Nagy kérdés volt sokak számára, hogy az énekes Laci angolja javul-e (mert sokaknak fület szúrt, hogy nem anyanyelvi a kiejtése) – szerencsére ennek a tábornak a tagjai is megnyugodhatnak, sokat fejlődött ilyen téren.

 

Az eddig nem ismert dalok közül az „Intro” után berobbanó, súlyos, szigorúan kimért kezdésű „Unbroken Undead” egy pillanat alatt egy pörgetéssel középtempós metállá válik. Lehetne persze dobálózni nevekkel, mintahogy néhány fórumon meg is tették, hogy itt a riff Zakk Wylde-s, vagy Ozzy-s a zene, de kár lenne ilyenekre fecsérelni az időt, hiszen remek a dal, ráadásul a névadó szerzemény mellett a kedvencem – hiába, a végén hallható kalapálós részekhez hasonló motívumokkal engem hamar meg lehet fogni. A lassú, balladisztikus „Thank You” első fele andalítóan hömpölygő líra, aztán beszigorodnak a srácok, majd hirtelen hangulatváltással újra a kezdeti kellemesen lágy téma tér vissza, hogy végül mindebből gyönyörűen kibontakozva, egy gitárszólóval ismét átússzunk a progresszivitás határát súroló zenébe.

 

Másik nagy favoritom a „Helland”, amely tördelten indul, majd középtempóssá gyorsul, de amit a banda az első és második refrén közötti verzében művel, attól az addiginál is szélesebb vigyorra húzódott a szám. Változatos, ötletes megoldásokkal sűrűn tarkított rész ez, és a kétlábgépes szóló is rendkívül eltalált. A „Time For Us” tempós, szárnyaló dal, együtténeklős refrénnel. Az építkezős, modulálós vége is nagyon tetszetős. És az is remekül mutatja a banda hozzáállását és írói tehetségét, hogy nem „megúszósan” modulálnak benne kétszer is, hanem mindkét esetben más a hallható zenei alap. A „Vertigo” az egyik legjobb keresztmetszete annak, hogy mit várhat a hallgató a bandától. Többszörös hangulatváltás egy dalon belül, frenetikus szóló, óriási refrén – szuper.

 

 

Egyvalamit viszont mindenképpen ki kell jelenteni, amelyhez kétség sem férhet: a Helland nemzetközi színvonalú zenét tett le az asztalra – kis hazánkban szerencsére ez egyre több csapatról elmondható, ami abszolút örömteli. Persze még mindig sokan akadnak itthon, akik inkább tradicionális (pl. Pokolgép), lázadós (pl. Ossian) metalt játszanak, vagy inkább a Tankcsapda zenei sikereit szeretnék meglovagolni, de az ilyenekkel egyrészt Dunát lehet rekeszteni, másrészt ezek a bandák nem is jutnak általában túl messzire.

 

 

A Helland ötletes, kreatív és minőségi muzsikát játszik, megérdemelnék a nagyobb áttörést külföldön is, legalábbis, ismerve a hazai viszonyokat és a beszűkült közízlést, itthon – ne legyen igazam – nem sok babér teremne nekik. Talán nem is véletlen, hogy a lemez megjelenése után a brigád a Tankcsapdával ment közösen európai körútra. Remélhetőleg tudnak belőle profitálni, és lesz egy nemzetközileg is híres és elismert mai, modern zenekarunk.

 

Az együttes tagjai:

Balázs László - énekes

Czébely „Csibe” Csaba – dob, vokál

Nagy Dávid – gitár, vokál

Priskin Gábor – basszusgitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

01. Intro

02. Unbroken undead

03. Man on a ledge

04. On your knees

05. Thank you

06. Helland

07. 21st century

08. Hands over head

09. I walk no line

10. Time for us

11. Vertigo

12. Sweet money

 

Diszkográfia:

Helland EP (2013)

Hellness (2014)