Főkép

Keveset tudok a távol-keleti vizuális popkultúrát képviselő magyar kiadókról, de azt igen, hogy a Mangafan minden esetben gondosan válogatott sorozatokat ad ki – a szempont, hogy a manga legyen kultikus, minőségi, a szerző pedig olyan, akit érdemesnek tartanak arra, hogy bemutassák a magyar olvasóknak. Nincs könnyű feladatuk, hiszen az utóbbi években elég sokan, sokféle minőségű dolgot adtak ki, ám ők hisznek abban, hogy elkötelezett, kitartó munkával elérik a céljukat, és egyre többen lesznek tisztában a műfaj eredetével, sokszínűségével és kulturális értékével. Eddig olyan sorozatok kötődtek a nevükhöz, mint az Árnybíró, a Death Note, a Hellsing, a Nana, a Naruto, a Vampire Knight – csak hogy a legismertebbeket említsem.

 

Legújabb kiválasztottjuk, a Darker than Black Tokióban játszódik, melynek közepén tíz évvel korábban egy abnormális terület alakult ki: úgy hívják, a Pokol Kapuja. A kormány, hogy titokban tartsa az igazságot az emberek elől, egy hatalmas falat húzott fel körülötte. A Kapu megjelenésével egy időben az égről eltűntek a valódi csillagok, és felbukkantak a kontraktorok. Hogy kik ők? Valamikor emberek voltak, akik emberfeletti képességekért cserébe elveszítik emberi érzelmeiket és erkölcsüket. Persze mindennek ára van, így a különleges képességeknek is: akárhányszor használják, mindig árat kell fizetniük érte. Mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, nem mindenki ugyanazért a célért harcol, így a kontraktorokon belül is legalább két csoport van: az egyik a titokzatos Wiegenlied, a másik pedig a még titokzatosabb Szindikátus. Persze erről az emberek mit sem tudnak, ők csak élik csendes, nyugodt mindennapjaikat. Shinou Kana is közéjük tartozik, míg egy nap – az apja halála kapcsán kezdett nyomozása során – igen furcsa társaságban nem találja magát. Ott van például Dale, Klang, Hei, Mao és persze Kana apja, akiről kiderül, hogy valójában nem halt meg egy évvel ezelőtt… annál sokkal rosszabb történt vele… Vajon mit kezd egy gimnazista lány mindezzel? Hogyan tudja feldolgozni, hogy minden, amit eddig valóságnak hitt, csupán hazugság? És ki az ördög az a Musik, akit Hei annyira keres? És November 11, aki sarokba szorítja Klangot?

 

Remélem a sorozat későbbi része válaszokat ad majd a menet közben felmerült kérdésekre, mert kifejezetten utálom, ha függőben maradnak a dolgok, márpedig itt ez történt. És akkor még csak a jövővel kapcsolatos kérdésekről beszéltem, arról nem, hogy a kötetben igen kevés információt kaptam, nem többet, mint amit fentebb leírtam, ez pedig éppen csak arra volt elég, hogy még több kérdést vessen fel, és persze meghozza az étvágyamat. Vagy lehet, hogy nem is kell többet tudnom? Használjam inkább a fantáziámat? Hát jó, de annak nem biztos, hogy jó vége lesz. Persze valószínű, hogy ha ismerném a 25 részes anime sorozatot, amiről elég sok mindent lehet olvasni a neten, nem vesztem volna el ennyire a ködben, de meggyőződésem szerint minden jó mangának, legyen az rövidebb vagy hosszabb sorozat, meg kell tudni állni a saját lábán, mindenféle előtanulmány, kiegészítő ismeret vagy bármi egyéb nélkül. Vajon a Darker than Black ilyen lesz? Remélem, hogy a nyári Mondoconra ígért második részből kiderül.