Főkép

Erasmus neve manapság főként a róla elkeresztelt program keretében, ösztöndíjjal külföldön tanulók körében ismert. (Akik látták a Lakótársat keresünk című aranyos és nagyszerű filmet, azok pontosan tudják, miről beszélek.) Pedig a humanista gondolkodó, Morus Tamás barátja, ékesszólásával is kivívta magának a helyet az egyetemes kiválóságok panteonjában. És amiként az a reneszánsz delén cseppet sem számított szokatlannak, ő is a kor lingua francáját, vagyis a 20–21. század nemzetközi angoljának megfeleltethető latint használta gondolatainak kifejtésére (voltaképp a latin nyelv megújítójaként tartják számon őt), s tette ezt a klasszikus auktorok modorában és színvonalán, a görög és latin műveltséget a középkori kereszténység eszméivel keverve.
 
Igaz viszont, hogy Jézus egyházának dogmáit és szemléletét sokszor meglehetősen komoly kritikával illette, különösen azokat az akkoriban még általánosan elterjedt nézeteket, melyek szerint a szerzetesi, önmegtartóztató lét sokkal inkább Istennek tetsző, sokkal keresztényibb, mint házasságban élni. A saját, kiábrándító monostori tapasztalatainak fényében átértékelt vallásosság bírálata voltaképp a lutheránus reformációval rokon eretnekségnek tűnt fel a késő 15. századi papság szemében, és Erasmusnak emiatt nem kevés zaklatásban volt része. A szabadszellemű, vérbeli tudóst azonban a papi ellenszenv sem tántoríthatta el valódi hivatásának gyakorlásában.
 
A szövegek (egy kivétellel csupa colloquia) az ókori görög dialógusok és a szintén ezek mintájára készült római kori beszélgetések formarendjét követik, melyekben a fiktív társalgók egymás érveire odafigyelve, célzott kérdésekkel fejtik véleményüket, és cserélnek szó szerint eszmét a címekben nagy vonalakban meghatározott témákról. Már a kölcsönös tisztelet és a szép megfogalmazás eltanulása végett érdemes olvasgatni e diskurzusokat, a „Meggyőző beszéd a házasság dicséretéről” pedig az érveket felsoroló és ellenérveket sorra megcáfoló, retorikailag tökéletesen felépített beszéd modellje, melynek tanulmányozása mind a gimnazistáknak, mind az egyetemistáknak igencsak nagy hasznára lenne, ha valóban hathatósan szeretnék kifejteni nézeteiket. Márpedig efféle feladattal egyre gyakrabban találkozni az érettségi alkalmával, esetleg házi dolgozat formájában.
 
Maguk a problémák első ránézésre javarészt nyilvánvalóan túlhaladottak, hiszen a közel félezer év rengeteg változást hozott a házasság, s különösen a nők társadalmi helyzete terén. Ám ha jobban belegondolunk, az anyai szoptatás fontosságára éppúgy érdemes felhívni a figyelmet ma, amikor tizenéves lányok nem egyszer érettségi ajándék gyanánt kapnak mellimplantátumot, legfeljebb nem a dajka mint alternatíva helytelenségét kell kidomborítani. És ugyan a vallásos visszavonultság és a cölibátus is kevésbé foglalkoztatja a mai társadalmat, a mostanában mind gyakrabban a világ elé tárt papi és szerzetesi képmutatás egyáltalán nem új keletű, hiszen e szövegekben már Erasmus is kipellengérezte a fennen hangoztatott tisztaság ellenére semmiféle testi örömtől nem tartózkodó egyházfikat. Ráadásul a házasság, a gyermeknevelés felelőssége szintén a mai napig kardinális kérdés maradt az egészséges társadalom fenntartásáról szóló vitákban, ahogy a férfiak alapvető viselkedése sem változott, mivel a kicsapongóbb fajta (vagyis valószínűleg a többség) ma is „borra, kurvákra, kockára” (67. o.) költi minden pénzét, még ha Jägermeisternek, egyéjszakás kalandnak, pókernek, vagy ezeket behelyettesítő vétkeknek és szórakozási formáknak hívjuk is ezeket.
 
A kötet mindenképp tanulságos és értékes tehát, nekem mindössze az eredeti latin szövegek hiányoznak a magyar fordítások mellől, Erasmus stílusa ugyanis érezhetően könnyed, gördülékeny, humoros, ugyanakkor ahol kell, kifinomult, pallérozott, és a klasszikus szerzők és reneszánsz humanisták nyelve már csak egykori státusza miatt megismerésre érdemes. Szerencsére Morus Tamásnak a függelékben olvasható verse párhuzamosan olvasható mindkét nyelven, és így nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy az Utópia alkotója miféle nőt tartott kívánatosnak (nem, véletlenül sem a küllem, inkább a belbecs számított neki!), hanem azt is, mennyire természetesen áradnak eredetiben a cinquecentóra jellemző ritmikájú verssorok. A könyv legfőbb értéke mégis az, hogy – amennyiben rászánjuk magunkat az elolvasására – megtanít minket az elmúlt korok gondolkodóinak megbecsülésére, akiknek meglátásai egészen más megvilágításba helyezhetnek ma is aktuális kérdéseket. Már ezért érdemes (különösen az akár nemzetközi tanulmányokra is nyitott egyetemistáknak javallott) megismerkedni Erasmus alakjainak gondolataival.
 
Tartalom:
Bevezetés (Petneházi Gábor)
Meggyőző beszéd a házasság dicséretéről
A kérő és a lány
A hajthatatlan hajadon
A bűnbánó hajadon
Feleségek iskolája
Az ifjú és a szajha
Az apát és a művelt asszony
A kismama
Istentelen házasság
Szenátuska, avagy az asszonyok tanácsa
Függelék – Morus Tamás: Candidushoz, hogy milyen feleséget válasszon