FőképA sorozat első három részében megismert olasz-magyar származású, rendíthetetlen, ám meglehetősen esetlen ex-fehérneműárus fejvadász, Stephanie Plum legújabb kalandjainak okozója Maxine Norwicki, az óvadékos szökevény, akit barátja autójának meglovasítása miatt tartóztattak le, és valami rejtélyes oknál fogva elfelejtett megjelenni a tárgyaláson.

Az ügy látszólag teljesen egyszerű, és nem okozhat problémát még egy Stephanie kaliberű fejvadásznak sem. Csakhogy azok, akik olvasták korábbi kalandjait, tudják, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, ha Miss Plumnak köze van hozzá. Ő az, aki akkor is képes hullába botlani, ha minden gyilkos átmenetileg jó útra tért, és utolsó tettével még eltakarította maga után a „szemetet”; akkor is képes magára haragítani az éppen aktuális sorozatgyilkost, ha csak bemutatkozik neki; és mindig képes a sajátjánál sokkal nagyobb horderejű ügyekbe beletenyerelni – természetesen akaratán kívül. De az is ő, aki olyan egyedi figurákkal keveredik össze, mi több, barátkozik velük, mint a talpraesett és kalandvágyó Mazur nagymama, a kilencvenkilós egykori utcalány, Lula és a közel két méter magas transzvesztita rockgitáros, Sally Sweet.

És ha ez még nem lenne elég, fejvadászként feltűnik Stephanie egykori gimnáziumi vetélytársa, akit annak idején inflagranti talált a férjével, aminek következtében felbontotta az egyébként sem éppen felhőtlen frigyet. Természetesen nem maradhat ki a jóból Joe Morelli sem, akivel ezúttal végre eljutnak a perzselő vágyak beteljesítéséig – újra és újra és újra és újra és újra… Mindez persze nem következett volna be, ha valami őrült, akinek valószínűleg köze van Miss Plum legújabb ügyéhez, nem égette volna rommá a hölgy lakását. Így amikor Stephanie fedél nélkül maradt, a legkézenfekvőbb megoldás (vagyis a szülői ház) helyett Morelli lakását választotta új lakhelyéül. Ezt nem sajnálja majd annyira, ha ne adj isten ez is a gyújtogató áldozatául esik. Meg aztán a „főbérlő” sem utolsó…

Szóval Stephanie ezúttal sem hazudtolja meg önmagát. Miközben egy buldog szívósságával igyekszik megtalálni Maxine Nowickit, mindenféle ijesztő, a kívülálló (ezúttal az olvasó) számára azonban mulatságos dolgok történnek vele. Bár még most is számtalan hibát követ el, sok olyasmit csinál, ami egy profi fejvadásznak még csak eszébe sem jutna, azért eddigi kalandjaihoz képest talán felfedezhető egy kis fejlődés nála. Ha így folytatja, a tizedik regény tájára talán már komolyan lehet venni. Addig azonban semmiképpen sem.