Főkép

„A siker csodálatos dolog, de az ember nem tud éjszaka hozzábújni, ha fázik.”
(Marilyn Monroe)
 
Az 1974. június 6-án született szerzőt sokan a francia Coelho-ként emlegetik. Nos, immáron két könyvének elolvasása után nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ez igaz is, meg nem is.
Musso műveiben is megjelenik a titkokkal teli ezoterikus utazás motívuma, ám nála nem ezen van a hangsúly, hanem az elgondolkodtató, az élet nagy kérdéseit feszegető történeten, melyet inkább csak megfűszerez, semmint irányít a misztikum. Szerintem legalábbis.
 
A magyarul három évvel ezelőtt, más címmel (Szerelem életre, halálra) megjelent történet – ami egyébként meghozta az ifjú szerző számára a sikert – főszereplője az ifjú Nathan Del Amico, az alacsony sorból „felkapaszkodott” sztárügyvéd, akit érzelmileg nagyon megviselt nemrégiben történt válása, pedig csak magának köszönheti. Ha nem lett volna munkamániás, ha nem akart volna mindenáron bizonyítani (talán maga sem tudja, valójában kinek), ha odafigyelt volna másokra, talán észrevette volna, hogy baj van. De nem így történt…
 
Így aztán, amikor élete darabokra hullott, egészen egyedül maradt. Édesanyja, akinek a siker hajszolása és a társadalmi felemelkedés vágya érdekében hátat fordított, évekkel korábban meghalt; felesége elhagyta, és magával vitte imádott kislányát. Mindeközben elveszítette önnön értékeit, személyiségének mélységét, és csupán egy felszínes, üres váz lett, amit ide-oda sodornak a tenger hullámai. Kiégett, megfáradt ember, aki ha akarna, sem tudna magán segíteni, mert nem látja a probléma forrását. Egészen addig, amíg be nem állít az irodájába doktor Garrett Goodrich, egy nagyjából hatvan éves, magas, jó felépítésű, elegáns, erős sugárzó férfi, aki mond néhány furcsaságot, majd távozik.
 
Nathan nem érti, mi történt vele, de abban szinte teljesen biztos, hogy ez az ember egészen különleges, már-már ijesztő hatással van rá. Ekkor még nem tudja, hogy ez a találkozás lesz életének az a sorfordítója, ami elől, ha akarna, sem tudna kitérni. Ám a változás nem könnyű, nem is fájdalommentes, és a végcél eléréséhez számtalan keserves felismerésen át vezet az út, sőt, felszínre kell kerülnie szinte mindennek, ami a múltban történt. Hiszen semmi sem ok nélkül való…
 
Ha egy magát túlvilági hírnöknek mondó ember besétálna az életembe, és életem talán egyik legnehezebb próbatétele elé állítana, mint ahogy ez Nathannal történt, nem is tudom, mit tennék. De nem is az a fontos, hogy én mit tennék, hanem az, hogy ez a könyv ismét olyan, nem könnyen megválaszolható kérdéseket vet fel, melyekre egyszer az életben meg kell adnunk a válaszokat. Guillaume Musso rendkívül ügyesen, szinte patikamérlegen mért pontossággal adagolja az összetevőket, melyeknek elegye még éppen nem émelyítő. Olyan, mint egy tökéletesen eltalált előétel, ami után az ember nem eltelítődik, hanem kedvet kap a további fogásokhoz, legyenek azok bármilyen furák is.
 
„Ha nem vagy kész mindenre, nem vagy kész semmire.”
(Paul Auster)