Főkép

Csodák márpedig vannak. Ezen állítás igazát nem csupán az olvasó tapasztalja meg ebben a misztikus elemekkel átszőtt krimiben, hanem a szereplők is, amikor egy svájci tudományos intézet pincéjében sikerül megismételni a teremtés pillanatát.

Egészen pontosan: a világ legmodernebb részecskegyorsítójában puszta energiából anyagot állítanak elő, sőt, a természet egyensúlyra törekvő rendjének megfelelően rögtön ennek ellentéte is létrejön. Éppen ez a nem várt melléktermék, az antianyag szolgál bizonyítékul Leonardo Vetra fizikus számára, hogy elmélete helyes: Isten valóban létezik.

A felfedezés minden tekintetben roppant horderejű, hiszen az antianyagban lévő energia teljes mértékben felszabadítható, s így képes hosszú távon megoldani az emberiség energiagondjait. Ráadásul nem marad utána veszélyes hulladék vagy káros sugárzás. De talán még ennél is fontosabb a dolog vallásos vonzata.

Miután pár nappal később meggyilkolják a felfedezőt, és a „hétpecsétes” laborból ellopják az előállított antianyag egy részét, belép a képbe Robert Langdon, a Harvard vallási szimbólumokkal és kapcsolódó jelképekkel foglalkozó professzora, aki első hallásra nem is érti, mi köze lehet egy elemirészecske-fizikushoz.

Amikor azonban megpillantja a holttestről készült képet, amelyen egy évszázadok óta rejtező szervezet, az Illuminátusok jele található, elkapja a vadászszenvedély. Lelkesedését még az sem tudja lelohasztani, hogy segéderőként mellé helyezik a meggyilkolt tudós lányát, Vittoriát. Sőt...

Ha figyelembe vesszük a regény alkotóelemeit, nevezetesen az ősrégi, titkos testvériséget (amitől kicsit intellektuális színezetet kap az egész); a pusztító erejű új fegyvert (ami annyira jellemző korunk emberére); az elképesztő célpontot (nem szabad kispályázni, rögtön a katolikus egyház fellegvárát kell fenyegetni); az emberek esendőségét (érzelmeik és elveik olykor szélsőséges cselekedetekre sarkallják őket), és ezt az egészen összerázzuk, máris megkapjuk azt a pergő ritmusú akcióregényt, ami valószínűleg nem véletlenül vezette hosszú ideig az amerikai sikerlistákat.

Kapcsolódó írás: Simon Cox: Angyalok és démonok titkai