John Donne: A szerelem istensége
Írta: Galgóczi Móni | 2007. 08. 17.
John Donne – angol költő, a metafizikus költészet kialakítója, aki fiatalabb korában merész szerelmes lírájáról vált hírhedtté, később, anglikán lelkészként pedig szenvedélyes istenes verseit hagyta az utókorra – 1572-ben született katolikus családban.
Apja vaskereskedő volt, de korán meghalt. Ezután édesanyja, aki egyébként közeli rokona volt Morus Szent Tamásnak, egyedül nevelte őt és testvéreit. John Oxfordban és Cambridge-ben teológiát, Londonban jogot tanult. Tanulmányai befejezése után anglikán hitre tért.
Miután részt vett az 1596-97-es essexi hadjáraton, majd Sir Thomas Egerton királyi pecsétőr titkára lett, beleszeretett főnöke unokahúgába, akivel titokban házasságot kötött. Amiért börtönbe került.
Ebben az időben írta két jelentős munkáját az An Anatomy of the World (A világ anatómiája) és Of the Progress of the Soul (A lélek fejlődéséről). 1615-ben pappá szentelték. 1621-től a Szent Pál székesegyház dékánja lett, mely funkcióját 1631. március 31-én bekövetkezett haláláig viselte.
John Donne a szerelem végtelenül cinikus és tudatos elemzője volt, aki egyébként a kor vallásos feszültségiből is sokat magába sűrített. Ami nem is csoda, hiszen protestáns pap volt, aki katolikus környezetből érkezett.
Prédikációi és szentbeszédei megdöbbentő szellemiségükkel, váratlan fordulataikkal és felcsigázott szenvedélyükkel egyértelműen igazolják, hogy szerzőjük az ellentétek korának gyermeke volt.
És egyben egyike a legmerészebb költőknek. Legfőbb módszere nem a metafora aprólékos kidolgozása és megmagyarázása, hanem minden egyes asszociációs lehetőség kihasználása. Ehhez járul továbbá a mondatok sokszor bonyolult szerkezete.
Donne tudatosan szembeszegült az Erzsébet-kor hagyományaival, műveibe belevitte személyiségének fanyarságát, a vers menetét pusztán izgalomból gyakran rövidebb sorokkal törte meg, a jambusokkal pedig olykor már-már erőszakot tett.
Éppen ezért nem volt könnyű dolga egyetlen fordítónak sem, aki belevágott műveinek magyarításába.
Tartalom:
Szerelmes versek
Elégiák
Szatírák
Istenes versek
Apja vaskereskedő volt, de korán meghalt. Ezután édesanyja, aki egyébként közeli rokona volt Morus Szent Tamásnak, egyedül nevelte őt és testvéreit. John Oxfordban és Cambridge-ben teológiát, Londonban jogot tanult. Tanulmányai befejezése után anglikán hitre tért.
Miután részt vett az 1596-97-es essexi hadjáraton, majd Sir Thomas Egerton királyi pecsétőr titkára lett, beleszeretett főnöke unokahúgába, akivel titokban házasságot kötött. Amiért börtönbe került.
Ebben az időben írta két jelentős munkáját az An Anatomy of the World (A világ anatómiája) és Of the Progress of the Soul (A lélek fejlődéséről). 1615-ben pappá szentelték. 1621-től a Szent Pál székesegyház dékánja lett, mely funkcióját 1631. március 31-én bekövetkezett haláláig viselte.
John Donne a szerelem végtelenül cinikus és tudatos elemzője volt, aki egyébként a kor vallásos feszültségiből is sokat magába sűrített. Ami nem is csoda, hiszen protestáns pap volt, aki katolikus környezetből érkezett.
Prédikációi és szentbeszédei megdöbbentő szellemiségükkel, váratlan fordulataikkal és felcsigázott szenvedélyükkel egyértelműen igazolják, hogy szerzőjük az ellentétek korának gyermeke volt.
És egyben egyike a legmerészebb költőknek. Legfőbb módszere nem a metafora aprólékos kidolgozása és megmagyarázása, hanem minden egyes asszociációs lehetőség kihasználása. Ehhez járul továbbá a mondatok sokszor bonyolult szerkezete.
Donne tudatosan szembeszegült az Erzsébet-kor hagyományaival, műveibe belevitte személyiségének fanyarságát, a vers menetét pusztán izgalomból gyakran rövidebb sorokkal törte meg, a jambusokkal pedig olykor már-már erőszakot tett.
Éppen ezért nem volt könnyű dolga egyetlen fordítónak sem, aki belevágott műveinek magyarításába.
Tartalom:
Szerelmes versek
Elégiák
Szatírák
Istenes versek