Főkép

Hofi Géza 2002. április 10-én hagyta magára az országot. Megürült helyére azóta sem találtunk senkit. Egyszerűen nincs hozzá fogható komikus, aki úgy tudja szemünkbe mondani az igazat, hogy nevessünk rajta, de azért fel is fogjuk helyzetünk fonákságait. Márpedig a rendszerváltás után sok-sok évvel, amikor a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok egyre kaotikusabbnak tűnnek, igen nagy szükségünk van efféle iránymutatásra. De nincs ilyen ember. Akiket a média letuszkol a torkunkon, bár van köztük tehetséges, erre nem képesek.

Az eltelt évek alatt már sokan megpróbálták megfejtetni a titkot, de az igazán áttörő elemzés még várat magára. Úgy tűnik számomra, ahogy fakul közös tudatunkban fellépéseinek emléke, úgy szaporodik az idevágó irodalom, ami majd egyszer talán eléri a kritikus tömeget, és akkor a legenda átváltozik valami mássá. Remélem ezt már nem élem meg. Egyelőre azonban még nagyon az elején tartunk a visszaemlékezéseknek, melyek között még mindig akad újszerű. Ezúttal a rokonság és pár ismerős meséli el a maga szerepléshez nem szokott módján időnként már időtől megkopott emlékeit. Az egymáshoz nem kapcsolódó töredékeket Ambrus Péter, Hofi unokaöccse rendezte sajtó alá, azzal a nem titkolt céllal, hogy bemutassa a művész életének korábban nem publikus részét: gyerekkorát, és magánéletét.

Ez több szempontból tekinthető érdekesnek. Egyrészt megismerjük családját, szüleit (édesanyját, akitől muzikalitását, édesapját, akitől humorát örökölte), testvérét és rokonait. No meg életének korai éveit, ami ugye azért erősen befolyásolja a személyiséget. Másrészt – tetszik, nem tetszik – Hofi még mindig van akkora sztár, hogy minden, vele kapcsolatos sztorira kíváncsiak azok, akik még emlékeznek rá. De a legfontosabb mégis az, hogy a beszámolókból megerősítést kapunk a színpadi fellépésekből sejthető tényre, mely szerint Hofi tényleg mentes volt mindenféle sztárallűrtől. Nem mondom azt, hogy kisember, vagy munkásember lett volna (ebből a kategóriából tehetsége kiragadta), viszont sosem felejtette el honnan jött, milyen körülmények között nőtt fel. Teljesen tisztában volt mire képes, és ez mit is ér. De így szerettük, elvégre ő volt A Hofi.

Kapcsolódó írások:

Balogh–Bóta–Gréczy–Regős–Réz–Vitray: Hofi
Hofi Géza élete és pályafutása (1936-2002)