Főkép

A Frederic Leighton festményének felhasználásával készült borító mögött a mindössze 39 évet élt angol írónő, Charlotte Brontë (1816. április 21. - 1855. március 31.) két kisregénye várja a vállalkozó szellemű felfedezőket, akik égnek a vágytól, hogy belépjenek abba a kitalált világba, amely tagadhatatlanul magán viseli a korabeli Anglia jellegzetességeit, és amelyet már korábban megismerhettünk A Stancliffe-fogadó, a Henry Hastings kapitány, a Julia és a Caroline Vernon című kisregényekben.

A kötetben olvasható két kisregény, a huszadik születésnapján elkezdett, és mindössze nyolc nap alatt befejezett Napi események, és az 1838. január 17-re datált Mina Laury túlmutatnak a felületes szemlélő számára csak ujjgyakorlatoknak tűnő írásokon, és komoly lépéseket jelentenek Charlotte önálló alkotóvá válása folyamatában.

Mivel mindkét írás témája romantikus, már-már szentimentális, a szerző megragadja a lehetőséget, hogy lerázza magáról a fiútestvér hatására megjelenő férfias jegyeket, és a női lélek sokak számára érthetetlen rezdüléseit a maguk összetettségében és mélységében ábrázolja.

A Napi események hét, egymáshoz lazán kapcsolódó epizódból áll. Az elsősorban vizuális jellegű leírások, benyomások természetüknél fogva inkább látomásoknak vagy álmoknak tekinthetők, mintsem a valóság leírásainak. A mű egyébként olyan időszakban született, amikor egy kálvinista tézisnek köszönhetően Charlotte súlyos spirituális válságot élt át.

A kötetben található másik kisregénynek a szerző eredetileg nem adott címet, ezért a katalógusokban Mina Laury II-ként szerepel. Gondolom a cím oda vezethető vissza, hogy ebben a kisregényben a Napi eseményekben még csupán mellékszereplőként felbukkanó Mina Laury főszereplővé növi ki magát.

A Mina Laury hat hónappal a Julia után keletkezett. Ebben a művében már tetten érhető írói technikájának fejlődése, különös tekintettel az elbeszélés gördülékenységére és folyamatosságára. Az események nem tudósításszerűen követik egymást, hanem egymásból szépen átvezetve, lineárisan haladnak előre, az érdeklődés középpontjában mindvégig Mina Laury Zamora iránti soha nem szűnő szerelmét tartva. És itt érhető tetten az igazi tehetség, ahogy Charlotte az érzelmeket elemzi. Ez a technika fejlődik tovább, amikor az élete egyik fő művének tartott Jane Eyre-ben a női szerelem érettebb megjelenítését ábrázolja.

 

A szerző életrajza