FőképAzzal gondolom mindenki tisztában van, mi történt a Római Birodalomban a kereszténység kialakulása és elterjedése idején.
Az is ismerős lehet még, hogy az ókor egyik legerősebb országának végóráiban – 306-ban – I. (Nagy) Konstantin került a császári trónra.
Meg azt is tudjuk, hogy 476-ban a birodalom megszűnt létezni, „maradványain” osztozott Bizánc illetve Róma meghódítói.
Hogy ezután mi is történt a „keleti fertályban”, arról nem nagyon szól a fáma idehaza.

Pedig már a fent említett események sem teljes egészében így zajlottak. Geoffrey Regan műve azt hiszem e téren is tisztázza a dolgokat, még a történet legelején, így némileg korrigált tudással felvértezve vághatunk neki, mi is történt Bizáncban.

I. (Nagy) Konstantin uralkodása alatt egyrészt „legalizálta” a kereszténységet, másrészt stabilizálta a birodalmat. Halála után azonban súlyos viharfelhők gyülekeztek, mind az ország, mind a keresztény vallás felett.
Amit oly nagy erőfeszítéssel elért, azt 610-re alkalmatlan utódai szinte az utolsó cseppig elvesztegették. Az országot és a vallást a végpusztulás fenyegette, mégpedig a szászánida perzsa birodalom részéről.
Anatólia, Jeruzsálem és Egyiptom is elveszett a birodalom számára. Ekkor tűnt fel a színen a fiatal Hérakleiosz, aki rövid időn belül a császári trónra került és egy csapásra minden megváltozott.

Geoffrey Regan teóriája szerint ez a fiatal császár – I. Hérakleiosz – vezette az első keresztes hadjáratot a hit ellenségeivel szemben, akik Bizánc és a kereszténység létét fenyegették. Ő volt az, aki katonáit a vallás segítségével morálisan meg tudta erősíteni úgy, hogy pár év alatt elsöpörték a perzsa haderőt és visszafoglalták mindazokat a területeket, amelyeket évszázadok alatt elvesztettek.

Mindenféleképpen érdekes értelmezése ez a keresztes háborúknak. Egyrészről ugye maga az időpont kérdése lehet az egyik fő téma. Ehhez persze szorosan kapcsolódik a vallási motiváció, amellyel a harcban résztvevő katonákat lehetett már-már erőn felüli teljesítményekre ösztönözni.

Hogy miért mondom azt: „az időpont kérdése lehet az egyik fő téma”? Mert megítélésem szerint nem ez a fő téma. Regan ugyan használja a „szerintem” szót könyvében, az olvasónak mégis az az érzése, hogy kész, kőbe vésett tényeket kap az írótól.
Aki egyrészről nagyon röviden próbálja megindokolni elgondolását. Másrészről a korabeli háborúk vallási motiváltsága inkább a visszatérő elem, semmint az időpontok kérdése.

Mielőtt bárki elrettenne, szeretnék megnyugtatni mindenkit, Regan könyve nem vallásfilozófiai értekezés, a fentebb említett dolgok úgy 50-70 oldalanként bukkannak fel pár lap erejéig.
Végül is majdnem az egész könyv a történelem „elmesélése”, a megtörtént események ismertetése. És a szerző mindezt olyan határozott stílusban adja elő, amely láttán egy csepp esélyt sem hagy nekünk kételkedésre vagy ellenvélemény kialakítására.

Bár több dologgal nem voltam kibékülve, tagadhatatlan tény, hogy Geoffrey Regan könyve rendkívül olvasmányos mű, amely nem terheli túl az embert túlságosan „szakmai dolgokkal”. Sőt, mi több, nagyszerű kezdet a téma megismeréséhez. Aki pedig többre vágyik, a bibliográfiában szereplő több száz mű közül választhat.