Főkép

Akit mi Bilicsi Tivadarként ismertünk és szerettünk, valójában Grawatsch Tivadar néven látta meg a napvilágot 1901. szeptember 6-án, majd hosszú és mozgalmas életút után 1981. július 11-én hunyt el, vagyis 2001-ben lett volna 100 éves. Ebből az alkalomból lányai és családja megalapították a Bilicsi-díjat, melyet azóta minden évben kiosztanak valakinek, aki, mint Bilicsi Tivadar, személyiségével és munkásságával mosolyt tud csalni az emberek arcára. Az eddigi díjazottak: Tordy Géza (2001), Halász Judit (2002), Gyurkovics Tibor (2003), Dobsa Sándor (2004), Gálffi László (2005), Cseke Péter (2006), Pécsi Ildikó (2007), Kaláka Együttes (2008), Lukács Sándor (2009), Dunai Tamás (2010), Venczel Vera (2011) és Kútvölgyi Erzsébet (2012).

1932 és 1976 között számtalan filmben szerepelt, ám színházban 1919 és 1981 között még ennél is sokkal-sokkal többet láthatta a közönség. Emellett természetesen akad egy-két igazán emlékezetes dal is, amelyről rögtön beugrik Bilicsi Tivadar kedves, barátságos arca. Amíg élek, soha nem fogom elfelejteni, ahogy gyermekkori nagy kedvencemet énekelte, vagyis hogy:
„Apu! Hod med be, az a nagy elefánt
az oroszlán barlangjába?
Apu! Hod med be, az a nagy elefánt,
ha meghívják teára?"

Bilicsi Tivadar mindezek mellett könyvet is. Igaz, csak egyet, de az színháztörténeti csemegének számít. A könyv, melyben volt pályatársaira emlékezik. A könyv, amely 1982-ben egyszer már megjelent, 2001-ben, születésének 100. évfordulója alkalmából pedig újra kiadták. A kötetben szereplő nevek: Bajor Gizi, Rajnai Gábor, A Sebestyén család (Géza, Dezső, Mihály, Jenő), Makláry Zoltán, Sarkadi Aladár, Gombaszögi Ella, Balassa János, Hegedűs Gyula, Csortos Gyula, Jászai Mari, Beregi Oszkár, Mály Gerő, Rózsahegyi Kálmán, Gózon Gyula, Berky Lili, Pataky Miklós, Rátkai Márton, A három Latabár (id. Árpád, Kálmán, Árpád), Szirmai Imre, Törzs Jenő, Jávor Pál, Gyárfás Dezső, Herczeg Jenő, Komlós Vilmos, Palló Imre, Sárdy János, Honthy Hanna, Szendrő József, Somogyvári Rudolf, Kiss Manyi, Salamon Béla, Kabos Gyula sokunk számára már tényleg csak nevek. Fogalmunk sincs róla (hacsak nem szeretjük a régi filmeket és színházi felvételeket), milyen szerepeket játszottak, mitől voltak híresek, miért szerette őket egy egész ország. Pedig ha jobban belegondolunk és a lelkünk mélyére nézünk… Könnyen lehet, hogy valahol, valamikor már hallottuk azokat a sztorikat és anekdotákat, amik ebben a kötetben szerepelnek, mégis különlegesek, mert olyan ember vetette papírra őket, mint Bilicsi Tivadar, aki legtöbbször maga is részese volt az eseményeknek.

Kellemes, könnyed, szórakoztató – tökéletes kiegészítője a kötetben szereplőkről készült komoly, tudományos életrajzoknak. És azok a helyes fejezetkezdő karikatúrák…