Főkép

Astin becsületes módon már az első fejezetben elmondja, mi késztette a könyv megírására.
Ebből következően műve nem kíván:
– korábban sosem olvasott részletekkel szolgálni Peter Jackson vállalkozásáról,
– pikáns részleteket közreadni a szereplőkről
– a filmgyártás belső titkait kivesézni
– és egyáltalán, bármi módon megfelelni az átlagrajongók elvárásainak,
csupán azokat a körülményeket és belső motivációkat kívánta papírra vetni, amelyek A Gyűrűk Ura filmtrilógia forgatása közben átélt.

Megismerhetjük pályájának korábbi állomásait, lelkivilágát és szakmai jelenét. Na ez a (megítélésem szerint) hosszúra nyúlt, a nagyjából kilencven oldalas bevezető nem különösebben érdekes (kivéve a színész rajongóinak), ugyanis elbeszélőnket korábban elkerülték az igazán kiemelkedő filmek, leginkább a „futottak még” kategóriás epizodisták között tartották számon.
Mindezt tetézi hullámzó kedélyállapota, meglátásom szerint túl sokat agyal olyan események mögöttes jelentésén (vagy csak magán a történésen), amely a többség számára hétköznapi, említésre sem érdemes.

Ezen hozzáállásának köszönhetően menetrendszerűen teszi tönkre életének ünnepi pillanatait. Legjobb példa erre, hogy az Új-Zélandon eltöltött két év túlnyomó részét aggódással, sértődésekkel és felfújt ügyek csócsálásával töltötte (saját bevallása szerint). Ami azért is vicces, mert minden ekkoriban készült fotón mosolyog, és rajta kívül másnak nem volt ennyi gondja.

Mindezek után mi marad az elszánt és információra kiéhezett olvasónak? Nos, nem túl sok: apró morzsák a forgatásról, csokornyi színes családi fénykép, és némi háttérinfó a többi szereplőről.

Eddig J. R. R: Tolkien alábbi műveiről írtunk


Kapcsolódó írások:

Gregory Bassham – Eric Bronson: A Gyűrűk Ura filozófiája
Chris Smith: Fegyverek és hadviselés Középföldén
Michael Martinez: Középfölde életre kel
Karen Wynn Fonstad: Középfölde Atlasza
Jude Fischer: A király visszatér – képes útmutató