FőképVannak regények, melyeknek mondanivalója kortól független. Az ifjúságról, a bennünk szunnyadó és kibontakozásra váró lehetőségekről, az első lerészegedésről, az első szerelemről, a költészet varázsáról és az önmegvalósításról mesélő, a realista és a romantikus filozófia konfliktusát bemutató Holt Költők Társasága mindenképpen ilyen. Teszi mindezt tökéletesen természetesen, magától értetődően.

Talán mindannyian emlékszünk azokra az időkre, amikor ültünk az iskolapadban, mindenféle hasznos, kevésbé hasznos, és látszólag teljesen haszontalan dolgokkal tömték a fejünket (mert ugyebár ez van a tananyagban), és egyre csak azon gondolkodtunk (már aki), mit is akarunk kezdeni az életünkkel. Persze vannak, akik soha nem jönnek rá. De akadnak olyanok is, akik már ekkor meglátják maguk előtt az utat, csak éppenséggel nincsen senki, aki elindítsa őket az úton. Az úton, ami nem szokványos, nem hagyományos, de még csak nem is veszélytelen. Egyedül pedig olyan nehéz. Sőt, reménytelen. Legalábbis annak tűnik.

N. H. Kleinbaum csodálatos regényének helyszíne az évszázados tradícióira és eredményeire büszke, konzervatív szellemiségű Welton Akadémia (amelynek négy fő alapelve: Hagyomány, Becsület, Fegyelem, Érdem), ahol uniformizálásra törekvő, teljesítményorientált oktatás folyik. Ebbe a világba lép be az új angoltanár, az iskola egykori diákja, John Keating, aki nem a hagyományos értelemben vett oktatási módszereket alkalmazza (realitás), nem a tananyagra koncentrál, hanem az élet és a költészet szeretetének fókuszba állításával (romantika) arra tanítja, ösztönzi a fiúkat, hogy fedezzék fel saját lehetőségeiket, merjenek mások, egyéniségek lenni, és valósítsák meg önmagukat.

Carpe diem (Ragadd meg a napot!) – hirdeti a regény. Ez egy rendkívül szép és ősi gondolat. Csak éppen nagyon-nagyon veszélyes, amennyiben egy olyan szigorú és zárt világban feszegeti a lázadás kérdését, mint a Welton, ahol a 16-17 éves fiatal fiúk könnyen befolyásolhatók. A történet igazi erénye az, hogy a lázadás, az új eszmék mellett felveti a felelősség kérdését is: szabad-e ilyen fiatal, fogékony fiatalokat önálló gondolkodásra, önmegvalósításra, lázadásra nevelni egy olyan környezetben, amely nem támogatja ezt?