Főkép

Frances Hodgson Burnett 1911-ben írt felvilágosult oktató regénye (The Secret Garden), amely valójában a feudális mentalitású gyermeknevelés ellen szól, sok ember életének meghatározó élménye. Biztosan többen vannak olyanok is, akik ezt a két szembenálló világ találkozásáról és ütközéséről szóló romantikus, olykor talán kissé szentimentális történetet vallják gyermekkori kedvencüknek. Mint ahogy az 1948-ban született Agnieszka Holland is, aki 1993-ban Francis Ford Coppola felkérésére forgatott belőle csodálatos, lélekkel teli filmet – Amerikában. Csakhogy ez egy angol történet. Így aztán a rendezőnőnek komoly csatákat kellett vívnia a pruducerekkel, akik sok mindennel törődnek, csak a tartalommal nem. Agnieszka Angliában szeretett volna forgatni (hiszen Anglia a kertek országa), ráadásul angol gyerekekkel, ám az amerikaiaknak nem volt elég bájos a főszerepre kiválasztott kislány.

Mary Lennox indiai angol szülők árván maradt kislánya, aki Indiából érkezik a hideg, nyirkos Angliába, hogy emberkerülő, özvegy nagybátyja rideg Yorkshire-i kastélyába költözzön. Ahol a magány ellen felfedezőútra indul, amelynek során nagynénje szobájában egy titokzatos kulcsot talál. Kicsivel később a kertben bolyongva megtalálja a kulcshoz passzoló ajtót, mögötte pedig egy elvadult, mesebeli, titkos kertet. Amely megváltoztatja az életét. És nem csak az övét, hanem elkényeztetett és halálos betegként kezelt unokaöccséét (Colin), a jószívű szomszéd fiúét (Dickon), és tulajdonképpen mindenkiét, akivel kapcsolatba került. Hiszen a kezdetben vadóc, elkényeztetett, gőgös kislány az elhanyagolt, elvadult titkos kerttel együtt felfedezi önmagát, a szeretet, a barátság és a teremtés erejének csodáját. Ahogy ő (persze Dickon segítségével) szépítgeti a kertet, úgy szépül az ő lelke is. És úgy változik meg a világhoz való viszonya. Úgy lesz egyre emberibb. Egyre szeretetreméltóbb. A változást persze nem mindenki értékeli pozitívnak. Vannak, akik mindenáron lakat alatt akarják tartani a kislányt, hogy minden úgy maradhasson, mint régen.

És nem azért, mert rossz, amit Mary csinál, hanem egyszerűen azért, mert félnek a változástól. Mindenféle változástól. Főleg a házvezetőnő (a Harry Potter filmek közkedvelt Minerva McGonagall professzoraként is ismert Maggie Smith alakítja) az, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy semmi, az égadta világon semmi ne változzon. Korlátoltságában nem veszi észre, hogy a változásoknak nem állhatja útján semmiféle zár, semmiféle ajtó, ezért semmit nem ér el azzal, ha bezárja Mary-t a szobájába. De a kertet tekinthetjük az elveszett Édenkertnek is, hiszen itt is mindenféle állatok (madarak, nyulak, kecskék, libák, szarvasok stb.) élnek és ugrándoznak a gyerekek körül, mintegy a gyermeki ártatlanság szimbólumai.

És ahogy kisarjadnak az első levelek, hajtások, úgy bontakozik ki a gyermekek között a szeretet és a barátság; úgy vetkőzik le nem éppen pozitív tulajdonságaikat; úgy kezdenek el tiszta szívvel hinni a csodában (amúgy igazi gyerekek módjára). Sőt, olyannyira elkezdenek hinni benne, hogy a gyakorlatban is alkalmazzák. Hiszen a Mary-nek hála meggyógyult Colin mindennél jobban vágyik apja szeretetére. Aki viszont gyermekük születésébe belehalt felesége emléke miatt érzelmileg teljesen eltávolodik, fizikailag is szinte menekül a fiútól. Ideje hát, hogy történjen valami. Valami, ami segít apa és fia egymásra találásában. Ami visszaadja az életüket. Bár, ha jobban belegondolunk… ez már meg is történt.

Első látásra komor, melankolikus hangulatú, mégis varázslatos, szívet-lelket melengető film, amely olyan emberi értékekre hívja fel a figyelmet, amelyek mostanában mintha háttérbe szorulnának. Vagy azért, mert nincsenek (ezt nem hiszem), vagy azért, mert nem érünk rá foglalkozni vele (ez valószínűbb, bár ez sem egészen fedi a valóságot). Bár az is lehet, hogy egyszerűen így kényelmesebb. Hogy homokba dugjuk a fejünket. Hogy nem figyelünk oda az élet apró csodáira, következzenek be ezek akár a természetben (pl. a tavasz), akár a lelkünkben. Természetesen akadnak kivételek. Akik számára fontosak a maradandó értékek.

Kapcsolódó írás: F. H. Burnett: A titkos kert