F. H. Burnett: A titkos kert
Írta: Uzseka Norbert | 2005. 07. 14.
A titkos kert (The Secret Garden) Frances Hodgson Burnett (1849-1924) legismertebb regénye, mely már több különféle verzióban megjelent nálunk – a Ciceró Könyvstúdió azonban most a teljes, átdolgozatlan szöveget adta közre keményfedelű kiadásban (aminek küllemén a csiri-csáré „Klasszikusok fiataloknak” felirat ront ugyan egy kicsit, de ez legyen a legnagyobb baj).
Bár a történet Indiában kezdődik, amikor az még angol gyarmat volt, hamar átkerül Angliába, Yorkshire-be, s egyik olvasata épp ennek a lápos, különös hangulatú tájnak, vidéknek a dicshimnusza. Ahogy Burnett a természetről, a kertekről, a növényekről és állatokról ír, az embernek kedve támad kiszaladni a zöldbe, az ég alá, de még akár kertészkedni is. Ilyen szempontból a legjobb egyébként kora tavasszal olvasni, amikor az ember átélheti, saját bőrén tapasztalhatja a természet ébredését – amint az a könyvben is olvasható.
Visszatérve a sztorira: Mary Lennox az a szüleit veszett kislány, aki megkeseredett nagybátyja gyámsága alá, s annak ódon yorkshire-i kastélyába kerül Indiából. Az elkényeztetett, durcás, önző kislány apránként fedezi fel környezetét, és saját magát is, s változik szinte napról-napra egyre jobbá, mind fizikai, mind lelki értelemben. A jó levegőn, mozgással töltött órák Mary vékonyka kis testét kezdik el meggyógyítani, a kastély személyzetének egyike-másika pedig lassanként eléri, hogy a gőg helyére szeretet lopózzon. És aztán jönnek a felfedezések: egy különös kert, két különös fiú, és megannyi csoda, játék és izgalom! Mindez a (múlt)századelő kifinomultabb nyelvezetén, itt-ott talán még így is kevésbé valószerű párbeszédekkel, s a kedves, szép történeten túlmutató, mélyebb tartalommal.
Mert F. H. Burnett ezen regényének központi üzenete az, hogy az ember vágyai, gondolatai, akarata formálják a világot, ezért hát jól teszi, ha jót gondol, mert akkor az valósul meg. Mindezen, az ősi, indiai jóga rendszerektől napjaink agykontrolljáig a legkülönfélébb filozófiai-, szellemi iskolák által is ismert tanítást az írónő valójában gyermeki felfedezésként festi le, méghozzá úgy, hogy nem esik a gyerekeket butának tartó, őket kiokítgató felnőttek csapdájába. Tényleg szép. És persze, amellett, hogy a titkos kert az elveszett Édent is szimbolizálja, egyszersmind Mary (és a másik főszereplő Colin) szívét, és az olvasó szívét is. Ugye nem is kell tovább mondanom?
F. H. Burnettnek további két, hasonlóan kedves, romantikus, szép ifjúsági regénye ismert hazánkban (A padlásszoba kis hercegnője, A kis lord), de az élete javát Amerikában leélt írónő ennél jóval termékenyebb volt, s számtalan különféle művet írt (messze nem csak gyermekkönyveket). Talán érdemes lenne a többit is, legalább a legjobbjait, kiadni magyarul!
Egyébként Frances életútja is érdekes. Amellett, hogy mindkét házassága válással végződött, és hogy írói karrierjét hírnév, sikerek és a korabeli bulvársajtó figyelme kísérte, a szerzői jogvédelem történetének egyik precedens értékű pere is az ő nevéhez (és egy, A kis lordból Burnett engedélye nélkül színdarabot író, és azt színre vivő emberhez) kapcsolódik – melyet Burnett nyert meg.
Kapcsolódó írások: