Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája

Nem is olyan régen került fel a Csillagkapu című film ajánlója a honlapra, ami tudvalevőleg erősen épít az ókori Egyiptomra, titkokat és rejtélyeket sugallva annak kialakulásával kapcsolatban, emberfeletti hatalmat állítva a monumentális építményeket és más emlékeket hátrahagyó kultúra hátterébe.

A valóság… Nos a valóság ettől némileg eltérő. Mert bár még számos homályos részlet vár a tudás fényességénél történő lelepleződésre (bármilyen hihetetlennek is tűnik, olvasni, értelmezni már tudják a hieroglifákat, de helyesen kiejteni nem), azért 1822 óta (ami közmegegyezés szerint az egyiptológia születési dátuma) korábban elképzelhetetlen mennyiségű és mélységű ismerettel gyarapodtunk erről a Nílus menti birodalomról.

Tudjuk miként emelték, a korábban feltételezettnél jóval kisebb munkáslétszámmal a piramisokat, ismerünk különféle orvosi recepteket, és bírósági eljárásokat, és túlvilággal kapcsolatos hiedelmeket. Ezek az adatok nem csupán a kortárs történelmi regényekben bukkannak fel (hihetetlen mennyiségben jelennek meg a színvonalban erősen eltérő könyvek), hanem lassan az oktatásban is érvényesülnek – a húsz évvel korábbi tankönyvekhez képest bámulatos a fejlődés.

A tankönyvek között is vannak kiemelkedően jól sikerült művek, melyeket nem csupán alapként emlegetnek, hanem a hozzám hasonló laikus érdeklődők is előbb-utóbb kézbe vesznek, s utána nem győznek hivatkozni a benne olvasottakra. Ilyen Kákosy László elsőként 1979-ben megjelent tankönyve, amelynek újrakiadásai megbízható rendszerességgel látnak napvilágot, és fogynak el minden alkalommal.

A titok (miért éppen egy, az ókori Egyiptommal foglalkozó könyvnek ne lenne titka) nyitja nem más, mint a hatalmas tudásanyag ötvözése olyan stílussal, ami már-már olvasmányosan ismeretterjesztő formában, úgymond bújtatottan tanítja az olvasót, s teszi mindezt kortól és elvárt előképzettségtől függetlenül.

Zavarba ejtő érzés, amikor a tankönyv birtokában (példának okáért) bármely Christian Jacq regény adatait ellenőrizhetjük, vagy uram bocsá’ – a történések politikai háttere tárul fel előttünk. Arra azért nem árt felkészülni, hogy a személy- és helynevek írásmódja nem egységes, s ezért alkalmasint időbe kerül a beazonosítás (ez azonban az egységes közhasználat hiányának róható fel, mintsem a szerzőnek).

Ezt az apróságot leszámítva azonban az ismeretek lenyűgözően hatalmas mennyisége rejtezik a címoldal mögött, s akkor még nem szóltam a terjedelem majd negyedét kitevő királylistának, irodalomjegyzéknek, térképeknek és képeknek (fekete-fehér és színes egyaránt), valamint a kimondottan hasznos név- és tárgymutatónak.

Az eredetileg felsőoktatásban használatos egyedülálló tankönyv véleményem szerint nem hiányozhat egyetlen, a piramisok árnyékában látszólag évezredekig változatlanul fennmaradó ókori nagyhatalom iránt érdeklődő polcáról sem.

Kapcsolódó írások:

Christian Jacq: Champollion, az Egyiptomi
Egyiptom – Az első civilizációk
Egyiptom: A fáraók és múmiák országa
Naomi Ozaniec: Egyiptom bölcsessége
Heribert Illig – Franz Löhner: A Kheopsz piramis
Nigel Spivey – Michael Squire: Az antik világ panorámája