Egyiptom: A fáraók és múmiák országa
Írta: Galgóczi Móni | 2005. 03. 27.
Szerintem nincs a világon olyan ember, akit hidegen hagy Egyiptom többezer éves múltja. Ha mégis akadna olyan,
- akit nem érdekel, hogyan építtette fel Imhotep Dzsószer fáraó lépcsős piramisát,
- aki nem kíváncsi arra, hogyan lehetett 45 évszázaddal ezelőtt kerekek és vasvésők nélkül felépíteni a gizai nagy piramist (alapterülete összesen 5,36 hektár, 2 300 000 darab, egyenként átlagosan 2270 kilogramos kőtömbből áll, és 146 méter magasságba emelkedik),
- akit nem érdekel, vajon milyen is volt Ehnaton, az eretnek fáraó, és felesége, a szépséges Nofertiti élete,
- akiben soha nem merült fel a kérdés, hogy mik is valójában a piramisok,
- aki nem nézne körül szívesen a Királyok Völgyében,
- aki soha nem csodálta meg az egyiptomi művészet különleges ábrázolásmódját,
- akiben nem merült fel soha, hogy vajon létezik-e a fáraó átka,
- akit kicsit sem érdekel, hogy mit ettek, mit ittak, mit viseltek magukon, mivel szépítették és illatosították magukat az egyiptomi uralkodók,
az nyugodtan lépjen tovább, mert semmi mondanivalóm nincs a számára.
Aki viszont akár csak egyetlen dologra is kíváncsi a felsoroltak közül, nyugodtan maradjon, mert olyan könyvről szeretnék hírt adni, amiben megtalálja a megfelelő tudást. És amibe egészen biztosan bele fog feledkezni.
Az „Eltűnt civilizációk” sorozat kötetei eredetileg Time-Life kiadványok, és olyan ókori, illetve középkori civilizációkat mutatnak be, amelyek emberi vagy természeti hatásra elpusztultak, s ma főleg a feltárt régészeti leletek alapján lehet képet alkotni róluk.
Az egyiptomi civilizáció gyökerei Kr. e. 9000 tájára nyúlnak vissza, amikor a vándorló vadászok és gyűjtögetők fokozatosan letelepedtek a Nílus mentén. Kr. e. 5000-re kialakult a földművelés, és az emberek falvakat hoztak létre. Két különálló politikai egység jött létre: a deltában Alsó-Egyiptom, a folyó zöld folyosója mentén pedig Felső-Egyiptom.
Kr. e. 3000 körül ez utóbbi meghódította északi szomszédját, egyesítette az országot, és színre lépett az I. dinasztia. Ezzel kezdetét vette Egyiptom történelmének első nagy korszaka, a korai dinasztikus kor (Kr. e. 2920-2575).
Az Óbirodalom (Kr. e. 2575-2134), az első átmeneti kor (Kr. e. 2134–2040), a Középbirodalom (Kr. e. 2040–1640), a második átmeneti kor (Kr. e. 1640-1550), az Újbirodalom (Kr. e. 1550-1070), a harmadik átmeneti kor (Kr. e. 1070–712) után elérkezett a késői kor (Kr. e. 712–332), melyben a perzsák elözönlötték Egyiptomot, és az országot a Perzsa Birodalomhoz csatolták, melyet aztán Nagy Sándor Kr. e. 332-ben meghódított.
Ezzel a hódításával nem csupán az általa elfoglalt területek mérete nőtt, hanem véget ért a nagyszerű egyiptomi civilizáció is.
A számos kötet között, amelyek Egyiptommal, és az egyiptomi civilizációval foglalkoztak, ennek a csodálatos albumnak is ott a helye. Természetesen hely hiányában csupán a teljesség igénye nélkül beszél Egyiptomról, azért én mégis úgy érzem, a címben említett témakörökben olyan információkat tartalmaz, amelyekre más kötetek nem fektettek hangsúlyt, azokban maximum említés szintjén jelentek meg.
A téma iránt érdeklődőknek figyelmébe ajánlom a kötet végén szereplő válogatott irodalomjegyzéket, amelyből kedvükre csemegézhetnek.
- akit nem érdekel, hogyan építtette fel Imhotep Dzsószer fáraó lépcsős piramisát,
- aki nem kíváncsi arra, hogyan lehetett 45 évszázaddal ezelőtt kerekek és vasvésők nélkül felépíteni a gizai nagy piramist (alapterülete összesen 5,36 hektár, 2 300 000 darab, egyenként átlagosan 2270 kilogramos kőtömbből áll, és 146 méter magasságba emelkedik),
- akit nem érdekel, vajon milyen is volt Ehnaton, az eretnek fáraó, és felesége, a szépséges Nofertiti élete,
- akiben soha nem merült fel a kérdés, hogy mik is valójában a piramisok,
- aki nem nézne körül szívesen a Királyok Völgyében,
- aki soha nem csodálta meg az egyiptomi művészet különleges ábrázolásmódját,
- akiben nem merült fel soha, hogy vajon létezik-e a fáraó átka,
- akit kicsit sem érdekel, hogy mit ettek, mit ittak, mit viseltek magukon, mivel szépítették és illatosították magukat az egyiptomi uralkodók,
az nyugodtan lépjen tovább, mert semmi mondanivalóm nincs a számára.
Aki viszont akár csak egyetlen dologra is kíváncsi a felsoroltak közül, nyugodtan maradjon, mert olyan könyvről szeretnék hírt adni, amiben megtalálja a megfelelő tudást. És amibe egészen biztosan bele fog feledkezni.
Az „Eltűnt civilizációk” sorozat kötetei eredetileg Time-Life kiadványok, és olyan ókori, illetve középkori civilizációkat mutatnak be, amelyek emberi vagy természeti hatásra elpusztultak, s ma főleg a feltárt régészeti leletek alapján lehet képet alkotni róluk.
Az egyiptomi civilizáció gyökerei Kr. e. 9000 tájára nyúlnak vissza, amikor a vándorló vadászok és gyűjtögetők fokozatosan letelepedtek a Nílus mentén. Kr. e. 5000-re kialakult a földművelés, és az emberek falvakat hoztak létre. Két különálló politikai egység jött létre: a deltában Alsó-Egyiptom, a folyó zöld folyosója mentén pedig Felső-Egyiptom.
Kr. e. 3000 körül ez utóbbi meghódította északi szomszédját, egyesítette az országot, és színre lépett az I. dinasztia. Ezzel kezdetét vette Egyiptom történelmének első nagy korszaka, a korai dinasztikus kor (Kr. e. 2920-2575).
Az Óbirodalom (Kr. e. 2575-2134), az első átmeneti kor (Kr. e. 2134–2040), a Középbirodalom (Kr. e. 2040–1640), a második átmeneti kor (Kr. e. 1640-1550), az Újbirodalom (Kr. e. 1550-1070), a harmadik átmeneti kor (Kr. e. 1070–712) után elérkezett a késői kor (Kr. e. 712–332), melyben a perzsák elözönlötték Egyiptomot, és az országot a Perzsa Birodalomhoz csatolták, melyet aztán Nagy Sándor Kr. e. 332-ben meghódított.
Ezzel a hódításával nem csupán az általa elfoglalt területek mérete nőtt, hanem véget ért a nagyszerű egyiptomi civilizáció is.
A számos kötet között, amelyek Egyiptommal, és az egyiptomi civilizációval foglalkoztak, ennek a csodálatos albumnak is ott a helye. Természetesen hely hiányában csupán a teljesség igénye nélkül beszél Egyiptomról, azért én mégis úgy érzem, a címben említett témakörökben olyan információkat tartalmaz, amelyekre más kötetek nem fektettek hangsúlyt, azokban maximum említés szintjén jelentek meg.
A téma iránt érdeklődőknek figyelmébe ajánlom a kötet végén szereplő válogatott irodalomjegyzéket, amelyből kedvükre csemegézhetnek.