FőképAnnyi könyv jelent már meg a kommunikációról, hogy nem csak a Dunát, hanem a Tiszát is el lehetne torlaszolni velük. Dr. David Lewis ebben a környezetben nem is szenzációs újdonságokkal próbálja meghódítani a kereskedelemben (illetve a gazdaságban) résztvevőket, hanem csupán tudatosítja az olvasóban mindazon módszereket, amelyek általánosságban használatosak.

Ellenben az a mód, ahogy ezt az összegzést leírja, nos, ez annyira jól sikerült, hogy az olvasót tényleg a kíváncsiság hajtja tovább, nem pedig az utolsó oldal elérésének vágya. A szerző ugyanis nem kevesebbre vállalkozott, mint a hatékony kommunikáció gyakorlati útmutatójának ismertetése – lépésről lépésre.

Kezdve a mentális ráhangolódástól egészen a médiaszereplés alapvető szabályaiig. A kettő között mindent megtalálhatunk, amire szükségünk lehet, ha:
– beszédet kell tartanunk, és félünk,
– beszédet kell tartanunk, és nem vagyunk elégedettek a szövegünkkel,
– beszédet kell tartanunk, és nem vagyunk jártasak a retorikában,
– azt hisszük, helyesen lélegzünk, pedig épp ellenkezőleg,
– képtelenek vagyunk érzelmeinket fegyelmezni fontos tárgyaláson,
– nem tudjuk, miként használjunk technikai segédleteket mondanivalónk erősítéséhez,
és a többi, és a többi.

Teszi mindezt időnként olyan – szinte már zavarba ejtő – részletességgel, mint a helyes testtartás összefüggése a légzéssel, a hangulat kihatása a telefonálásra és más effélék.

Talán egyetlen negatívumot lehet megemlíteni, mégpedig a szemléltetőeszközök használatával foglalkozó fejezetet. Az itt felsoroltak némelyikén már túlhaladt a technika, szinte már sehol sem használnak írás- vagy diavetítőt, hiszen a projektorok és a notebookok mára kiszorítottak minden mást az előadótermekből.

Miként azt a bevezetésben is említettem, a könyv leginkább a meglévő ismeretek tudatosítására törekszik. Ez természetesen nem érhető el kizárólag könyvek útján, nagyon fontos, sőt, elengedhetetlen az így elsajátítottak gyakorlása, használata.
Az így befektetett idő és energia később sokszorosan megtérül, hiszen rövidebb idő alatt képesek leszünk megértetni magunkat környezetünkkel. A folyamat végén eljutunk abba az állapotba, ahol már nem tudatosan, hanem rutinból, ösztönösen használjuk ismereteinket.