FőképHazudnék, ha azt mondanám, hogy tökéletesen tisztában vagyok Erdély történelmével. Persze, ami tudásanyagot meg kellett/lehetett róla tanulni a különböző iskoláimban, azt elsajátítottam. Aztán a kezembe került ez a válogatás és már az alcíme miatt is kíváncsiság fogott el. Nem volt még szerencsém válogatást olvasni erdélyi magyar íróktól, másrészt nagyon régen olvastam magyar-történelmi vonatkozású művet.

Engem megfogott a könyv. Az első elbeszéléstől kezdve volt egy sajátságos, semmihez sem hasonlítható hangulata/hangvétele, amely végigkísért az utolsó oldalig, és azóta is velem van. A könyv előszavában Tamási Áron ezt írja: „Az önálló erdélyi magyar irodalmat azok írhatják, akik ennek a földnek terhét magukra veszik, akik Erdélynek bánatát sorsszerűen hordozzák, akiknek idevaló földből gyúrta Isten a szívét.”

Bizton állíthatom, a könyvben szereplő írók mindegyike tiszta szívéből szereti szülőföldjét, Erdélyt. Mindegyikük akar és képes azonosulni vele, és ebből az eggyé válásból olyan alkotások születnek, amelyek Erdély minden ismérvét magukon hordozzák. Hazaszeretet, bánat, szomorúság, dicsőség, bukás, árulás – és az ezekhez kapcsolható események, amelyekről szó esik a könyvben, és amelyek olyanná formálták Erdély történelmét, amilyen.

Attila halálától a török hódoltságon keresztül, egészen napjainkig, sőt még a képzelt jövőbe is eljutunk. Képet kaphatunk arról, hogyan alakult Erdély történelme a kezdetektől, az aranykoron át a keserű végig, és különböző lehetőségek is felmerülnek a jövőre vonatkozólag.
Elénk tárul az erdélyi székely ember; hogyan gyúródott évszázadok alatt olyanná, amilyen. Milyen megpróbáltatásokat kellett elviselnie, miért kellett harcolnia, minek örülhetett és miért szakadt meg a szíve.
Emelem kalapom mind az alkotók, mind az erdélyi magyarság, mind Erdély előtt, hogy meg akartak és mind a mai napig meg tudtak/tudnak maradni annak, amiknek rendeltettek.

A kötetben található elbeszélések:
Tamási Áron: Lóvér
Wass Albert: Utolsó áldozat
Sipos Domokos: Vajúdó idők küszöbén
P. Gulácsy Irén: A felméri csillag
S. Nagy László: Zsigmond úr megtérése
Bánffy Miklós: Ellenségek
Sipos Domokos: A székely tölgy ás a spanyol gránátalmavirág meséje
Makkai Sándor: A fejedelem rózsája
Kemény Zsigmond: Két boldog
Kovács Dezső: A kancellár első szerelme
Makkai Sándor: Jótám meséje
Gyallay Domokos: Mindenre sor kerül
Szent-Iványi Sándor: Zilahi Pál úr
Vajda Ferenc: Aranyeső Udvarhelyen
Gyallay Domokos: Az obsitos búcsúja
Paál Árpád: Földrengés, aminek soha sincsen vége
Kiss Menyhért: A tanító
Tamási Áron: Hajnali madár
Nyírő József: Menekülés
Molter Károly: Kanton-szerelem
Tabéry Géza: Kajetán