Főkép

Az első részben Shrek, a „szörnyűséges ogre” még semmi másra nem vágyott, mint hogy békén hagyják kedvenc mocsarában. Mostanra vágya annyiban változott, hogy feleségével, Fiona királykisasszonnyal együtt hagyják békén kedvenc mocsarában. Csakhogy a nászútról hazaérve meghívó érkezik Túl az Óperenciánba, Fiona szüleihez. Akik úgy tudják, Szőke herceg mentette meg a lányukat a sárkánytól. Következésképp eszükbe sem jut, hogy újdonsült vejük egy ogre. Ezért amikor az ifjú pár, és persze barátjuk, Szamár, hiszen ő nem maradhat ki semmi jóból (bár nagy duzzogva a nászútról lemondott) megérkeznek a királyi udvarba, hihetetlen bonyodalmak kellős közepén találják magukat.

Itt jegyezném meg, hogy bár teljességgel ártatlannak tűnő meséről van szó, ezért nagyon is komoly mondanivalót lehet felfedezni a bájos jelenetek, a poénos beszólások és a fel-felbukkanó mesefigurák (a Három Kismalac, Pinokkió, Csizmás Kandúr) kavalkádjában. Mégpedig a másság elfogadásáról. Hiszen már az első részben is jelen volt az, hogy Farquaad nagyúr parancsára a mocsárba száműzik a mesefigurákat. Akik mások, mint a többiek. Mint az átlag. Ezért nincs helyük közöttük. Shrek sem örül éppen nekik, de idővel elfogadja őket. Bár ezért ez sem olyan egyszerű.

De térjünk vissza arra, hogy a Shrek 2 – legalábbis szerintem – a másság elfogadásáról szól. Illetve, hogy meg kell békülnünk önmagunkkal ahhoz, hogy boldog, békés, kiegyensúlyozott életet élhessünk. Akár egyedül, akár párkapcsolatban. Tisztában kell lenni saját értékeinkkel – legyenek azok külsők vagy belsők – ahhoz, hogy mindezt megvalósíthassuk. Ha ez így van, magabiztosak vagyunk, és nem történhet olyan, hogy választottunk szülei miatt mások akarunk lenni, mint amilyenek alapban vagyunk (külsőt és belsőt tekintve egyaránt). Hiszen ilyen esetben nem az számít, hogy mit érez az általunk szeretett lény, hanem hogy mi mit hiszünk erről az érzésről. És ez így nem jó.

Mivel Shrek sem felel meg az általános „normáknak”, egész életében azzal a tudattal kellett élnie, hogy ő egy „szörnyűséges orge”, akitől mindenki fél, akit senki sem szerethet, mert nincs benne semmi szeretnivaló. Ha bízna önmagában, tiszta szívből örülne Szamár kitüntető barátságának, és Fiona szerelmének – és egyetlen percig sem kételkedne sem benne, sem önmagában. Mivel azonban komplexusai vannak, és erős benne a másoknak megfelelni vágyás kényszere, az első adandó alkalommal butaságot csinál. És ezzel ahelyett, hogy javítana a helyzeten, óriási segítséget nyújt ellenlábasainak abban, hogy egyszer s mindenkorra elszakítsák tőle a feleségét.

Shrek történetében klasszikus állatmesei elemek, és különféle mesealakok keverednek a modern szófordulatokkal és gondolatokkal, így olykor eltolódnak a hagyományosnak tekintett értékek. Például az, hogy a Szőke herceg erős, bátor, és semmitől sem retten vissza (és nem egy hiú piperkőc, aki teljes mértékben az anyja befolyása alatt áll); hogy a Jótündér csak és kizárólag jót cselekszik (és nem összeesküvéseket sző, sőt még csak nem is zsarol meg senkit); a Csizmás Kandúrról nem is beszélve, aki rettegett ogrevadászként – a király megbízásából – Shrek életére tör. Legalábbis először.

És ezzel át is térhetünk a történet – szerintem legalábbis – másik fontos, az előzőhöz szervesen kapcsolódó mondanivalójához: a barátsághoz. Hiszen a barátság segít elfogadni a másságot (önmagunkét és másokét is), segít legyőzni az előítéleteket, segít megtalálni azt a közeget, ahol boldog, békés, kiegyensúlyozott életet élhetünk.


És a Shrekben (legyen szó akár az első, akár a második részről) éppen az a legszebb, hogy bár ott van benne a mögöttes tartalom, az erkölcsi tanulság, amire szeretné rávezetni a nézőket illetve az olvasókat, nem a fabulák szinte követelőző és fenyegető moralizálását alkalmazza, hanem a mesék azon megközelítését, hogy mindent döntést ránk bíz, még azt is, hogy magunkra vonatkoztatunk-e valamit a meséből, vagy egyszerűen csak élvezzük a csodálatos fordulatokat.

Eddig az alábbi Shrek kötetekről írtunk:
William Steig: Shrek
Shrek 2
Shrek 2 – Képeskönyv a film alapján
Shrek 3 (film)