FőképKétségtelen tény, hogy a folytatáshoz kiadott képeskönyv formájában újabb bőr hántolódik le a Shrekről. Ennek alapesetben senki sem örül, hiszen a 2 az folytatást jelent, a képeskönyv meg mégsem mozi, a gyerek meg nem hülye, észreveszi a különbséget.
Viszont. Mesét mondani ugye nehéz. A Hófehérkének, a Hamupipőkének, a Magyar népmeséknek meg az összes többi mesének, vagy mesélhető történetnek egyszer a végére érünk, és hirtelen azon vesszük észre magunkat, hogy a gyerek közli: ezt már ismerem.
Ha írók vagyunk, tudunk kitalálni folytatásokat, meg meséket, de mondjuk ez nem jellemző. Arra akarok kilyukadni, hogy szükség van mesekönyvekre, amikből mesélhetünk, és képeskönyvekre is, amit a gyerek velünk nézeget, és elsős korában megdöbbenve tapasztaljuk, hogy olvas is.

Másrészt. A Hamupipőke, Hófehérke, és a többiek, ha lehet nekünk még unalmasabbak, mint csemeténknek, hiszen gyermekkorunkban unásig hallgattuk mi is ezeket. Itt van tehát egy nekünk is friss élmény, a Shrek 2, amit valljuk be, gyerek nélkül is megnéztünk, mert már az elsőt is láttuk a haverokkal.
Van belőle igényes, vastag lapú képeskönyv is. A film jeleneteivel illusztrált, nagy képek vannak benne, hogy mindenkit fel lehessen ismerni. A szövegek világos háttér előtt nagy betűvel (nagymamák előnyben), keretben. Egyszóval nem lehet okunk panaszra igényes, szép könyv.

Szerencsére valóban mesekönyv, ezért nem erőltették a poénok egy-az-egyben átvételét. Mesélhető, magyarázható. Én szeretem, remélem a gyerekek is így vannak vele.

Kapcsolódó írásaink:Jesse Leon McCann: Shrek 2
William Steig: Shrek
Shrek 2 – Képeskönyv a film alapján
Shrek 2 (film)
Shrek 3 (film)