FőképRohanó világunkban egyre kevesebb idő jut az olvasásra. Főleg a versek szorulnak háttérbe, pedig ha belegondolunk, elolvasásuk maximum 15 percet vesz igénybe. És sokszor nem is feltétlenül kell megérteni a szöveget, elég, ha a belőle áradó hangulatot hagyjuk befurakodni a lelkünkbe. A többi már úgyis titokban, ott legbelül zajlik. Jó, az is igaz, hogy ez az utórezgés tetszőleges ideig tarthat, ha úgy adódik napokig „dolgozik” bennünk.

Válogatáskötetről lévén szó, nincs mit csodálkozni azon, hogy többen fordították a költeményeket. Nekem személy szerint Somlyó György és Scholtz László egyes fordításai tetszettek a legjobban, de mivel nem vagyunk egyformák, biztosan vannak más vélemények is.

A lényeg azonban az, hogy mindegyik mű egy-egy gyöngyszem, ami magában foglalja az élet egy aprócska darabját, és az alkotót magát. Pont ettől lesz az egész olyan különleges, olyan utánozhatatlan, olyan Borges.

Nem kérem senkitől, hogy egyszerre olvassa el az egész könyvet, hiszen nem is lehet – sőt. Csupán azt szeretném, ha lennének olyan vállalkozó szelleműek, akik belelapoznak, megállnak egy-egy címnél, elolvassák a sorokat – aztán a többi úgyis kialakul.