J. R. R: Tolkien: A woottoni kovácsmester
Írta: Galgóczi Móni | 2003. 10. 07.
Tagadhatatlan tény, hogy Tolkien legalább annyira jó meséket írt, mint amennyire meghatározó és emlékezetes mű A Gyűrűk Ura. Érződik rajtuk a gyermekei iránti szeretet, a csemeték gondolkodásmódjának figyelembe vétele, a kiapadhatatlan fantázia és mesélőkedv. Elképzelem az idősödő nyelvészt, amint családi körben a sonkádi Egyed gazdáról vagy Bombadil Tomáról szövögeti történeteit. Hát igen, van úgy, hogy az ember fia/lánya jó helyre születik.
A woottoni kovácsmesterben adva vagyon egy gyerek, akit többen jónak tartanak, s aki kivételes helyzetbe kerül: tudtán kívül a birtokába jut egy varázstárgy, amit vélhetően a tündérek készítettek. A bűverőnek köszönhetően kiteljesedik az élete: híres kovácsmester válik belőle, aki szemet gyönyörködtető és különlegesen tartós tárgyakat képes kikalapálni.
A csillag fénye (a borítón a homloka közepén látható) azonban nem csupán falubéli életét ragyogja be, hanem elvezeti a titkokkal és csodákkal teli földre, oda, ahol a tündérek élnek.
Ha a huszonnégy évente megrendezésre kerülő Jó Gyerekek Lakomájára készülve a Szakács nem változtatta volna meg a Nagy Torta ősi receptjét… a helybélieken kívül senki emberfia nem hallott volna a woottoni kovácsmesterről és az ő csodálatos kalandjairól. Így azonban…
Kapcsolódó írások:
Gregory Bassham - Eric Bronson: A Gyűrűk Ura filozófiája
Chris Smith: Fegyverek és hadviselés Középföldén
Michael Martinez: Középfölde életre kel
Karen Wynn Fonstad: Középfölde Atlasza
Jude Fischer: A király visszatér - képes útmutató
Sean Astin-Joe Layden: Csavardi Samu története