Interjú Varga Bálinttal, az Agave Kiadó ügyvezetőjével – 2011. június

A Könyvhét alkalmából Varga Bálintot, az Agave Könyvek egyik tulajdonosát faggattuk múltról, jelenről, jövőről és persze könyvekről.
 
ekultura.hu: Baráth Katalinnak most jelenik meg a második könyve. Gondolom ennek köze van ahhoz, hogy az első bejött, szerették az olvasók?
Varga Bálint: Egyértelműen, ez nem kérdés, A fekete zongora egy sikeres könyv volt.
 
ekultura.hu: Kati hogy állt a sikerhez?Nekem úgy tűnik, ő egy szerény nő.
Varga Bálint: Ezért biztosan megkapom tőle a magamét, de Katalin egy nagyon okos nő, és nagyon értelmesen állt ehhez az egészhez. Olyannyira, hogy nemcsak a regényt írta meg tudatosan és nagyon profi módon, hanem a promócióval is olyan ügyesen foglalkozott, hogy le a kalappal előtte. Ha kinyitjátok a könyvet, az elején hat oldalon csak és kizárólag az első könyvet dicsérik. Itt-ott-amott remek recenziók jelentek meg, készült egy rakat interjú, amiknek egy részét ő intézte el – ezek alapján úgy gondolom nem érte váratlanul a siker. Ha számított rá, helyesen tette, és nagyon profin kezelte a helyzetet.
 
ekultura.hu: És a második könyvnek az eddigi fogadtatása?
Varga Bálint: Nem tudok mit mondani róla, mert nagyon friss, tegnapelőtt óta lehet kapni a boltokban. Nekem nagyon tetszett – ha ez jelent valamit.
 
ekultura.hu: Azzal együtt, hogy most nagyon frissen kapható, azért az mérhető, hogy mennyire keresték, mennyire várták a rajongók. Voltak ilyen jelzések felétek?
Varga Bálint: Természetesen voltak jelzések, de ez nem meglepő, hiszen Katalin nagyon ügyesen intézte ezt az egészet a blogján, nagyon jól kommunikált az olvasóival. Nyomon lehetett követni a regény készülésének különböző fázisait, beszámolt mindenről, nagyon alaposan és nagyon értőn. Azt lehet mondani, hogy generálta az amúgy is meglévő érdeklődést a regény iránt.
 
ekultura.hu: A másik friss magyar könyvetek, Izing Róberttől egy sci-fi. Úgy tudom, Te szerkesztetted a könyvet. Milyen volt együtt dolgozni egy elsőkönyves szerzővel, hogy állt hozzá?
Varga Bálint: Le a kalappal előtte. Amit tőlem kapott… Én többször felszólítottam őt az írás abbahagyására. Nem egyszer, nem kétszer írásban megfenyegettem, hogy ha még egyszer ilyen és ilyen hibát elkövet, soha többé senki nem fogja kiadni a regényét, legkevésbé az Agave – és ő férfi módjára állta az ütéseket. Nagyon kooperatívan, segítőkészen állt a dologhoz. Nem szeretem az írói alázat kifejezést, ami szerintem fellengzős baromság, de abból a szempontból kifejezetten alázattal viszonyult a regényéhez, hogy megértette a közös célt. Nekem is az volt a célom, és neki is, hogy ebből a jó regényből egy még jobb regény legyen. Ha közben egy kicsikét megsínyli az egója, az belefér. Már az elején megmondtam neki, hogy ha úgy is tűnik, hogy személyeskedem, ez nem személyeskedés. Felnőtt emberek vagyunk, tisztában vagyunk azzal, hogy mit csinálunk, hogy ennek megvannak a maga következményei, és ő ezt belátta. Remek tempóban dolgozott, nagyon pontosan értve a feladatot, tanulva a hibáiból – ez nagyon fontos. Van most egy szerzőpárosunk, akiknek a regényén még januárban elkezdtünk dolgozni, és én keresetlen szavakkal hívtam fel a figyelmet a regényükben lévő problémákra, amit ők egyszerűen nem értettek. Aztán egyszer csak, a negyedik fejezetnél valami bekattant. Mert akkor megértették, hogy miről van szó, hogy mi az, amit én kérek tőlük és miért kérem tőlük. Robi ezt az elején levette.
 
ekultura.hu: Büszke vagy a végeredményre?
Varga Bálint: Abszolúte. – mosolyog – Ez kétségtelenül egy ragyogó, csodálatos könyv az ufóanschlusszról. Én nagyon szeretem.
 
ekultura.hu: Mennyire vegyük komolytalanul?
Varga Bálint: Nem szabad komolytalanul venni a könyvet, mert becsapós. Az ember azt gondolná, hogy ez egy ilyen eszetlen hülyéskedés, pedig nem az. Robi nagyon egyszerűen összemosta az irodalmi és filmes kliséket – zavarba ejtően jól ismeri az ötvenes évek ponyváját, tudja hogy miről beszél. Pontosan ismeri a műfaj hatásmechanizmusát, ami ritka dolog, és ennek megfelelően ez egy komolyan jól megírt regény. Az egy dolog, hogy vannak benne eget rengető poénok, amik néha tényleg akár a blődség szintjén billegnek, de soha nem billennek át oda, soha nem válnak komolytalanná vagy kellemetlenné – minden poén jól felépített, és értelmes.
 
ekultura.hu: Melyik kiadói irányvonalba illesztenéd ezt a regényt?
Varga Bálint: Ez leginkább egy öszvér. Nem is ló, nem is szamár, főleg azért, mert én Robi könyvét elsősorban mint magyar szerző regényét pozícionálom, és nem mint tudományos-fantasztikus regényt. Úgy gondolom, hogy sokkal érdekesebb és fontosabb az olvasóknak az, hogy magyar szerző tollából olvashatnak tudományos-fantasztikus regényt, mint ha egy újabb tudományos-fantasztikus regényt olvashatnak történetesen egy magyar szerző tollából. Most erről van szó, iszonyatos az olvasói igény a magyar szerzőkre – a jó, szórakoztató könyvet író magyar szerzőkre egészen pontosan. Mindig is megvolt ez az igény, aztán az egy dolog, hogy a magyar szerzők ezt az igényt hogyan elégítették ki. Az viszont biztos, hogy az elmúlt 6-8-10 évben hatalmas mennyiségű színvonalas, értelmes, jól megírt szórakozató könyvet olvashattak a magyar olvasók, és joggal merült fel bennük, hogy mindezt magyarul is szeretnék olvasni. Az Agavénál a magyar szerzőkkel, a jelenleg fejlesztés alatt álló könyveinkkel folyamatosan azon dolgozunk, hogy egy minél szélesebb műfaji spektrumot fedjünk le hazai szerzőkkel.
 
ekultura.hu: A könyvhétre jött ki külföldi regényetek is, legalábbis úgy tudom, egy Saylor regény. Tudatos volt, hogy a magyar könyvünnepre jött ez ki egy kicsit kakukktojásként?
Varga Bálint: Abszolúte. Igazából szerettünk volna ebből eseményt csinálni. Steven Saylor első látogatása 2007-ben emlékezetes siker volt. Arra mindannyian bólogattunk, hogy igen, mert ott álltunk és néztük a sort, akik dedikáltatni akartak. Ez egy hihetetlen élmény volt. Ő nagyon örült akkor, hogy itt lehetett, neki ez óriási élmény volt, nekünk pedig az ő ittléte nagyon szép forgalmat generált. Adta magát, hogy ha mi kereskedelmileg is kifizetődővé kívánjuk tenni ennek a könyvnek a megjelenését, és ezt össze lehet kötni azzal, hogy a szerző eljöjjön, akkor ez egyértelműen könyvheti könyv lesz. Az már külön hab a tortán, hogy év elején írt egy e-mailt, hogy Londonban lesz május végén, és arra gondolt, hogy esetleg Budapesten pihenne egy kicsit.
 
ekultura.hu: Mindig vannak a kiadó életében kísérletek, hogy új, esetenként  kicsit meghökkentő dolgokkal lépjetek az olvasók elé.  Ilyenek voltak a Shakespeare mangák. Tudomásom szerint két kötettel jöttetek ki. Hogy fogadták az olvasók?
Varga Bálint: Alapvetően közönnyel. Ha vegyes érzésekkel fogadták volna, az is jobb lett volna.
 
ekultura.hu: Nem tudtak mit kezdeni vele?
Varga Bálint: Nem tudtak mit kezdeni vele, és ehhez hozzá tartozik, hogy szerintem elszúrtuk ennek az időzítését. Ezt egy évvel korábban kellett volna kiadni, akkor jó időben, jó helyen lettünk volna. Így valamiért már nem volt benne az a lendület. 2010-ben adtuk ki őket, 2008-2009-ben még nagyon erős volt az olvasói érdeklődés a mangák iránt úgy általában, és nem voltak még annyira tisztában a finomságokkal, különbségekkel, hogy értékelni tudták volna. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon progresszív dolog. Gyönyörűen megcsinált, nagyon értelmesen megírt, nagyon jól prezentált mangák. Viszont a piac nem tudott mit kezdeni vele, mert mangának nem manga, Shakespeare-nek meg nem Shakespeare. És akkor ez tényleg az a ló, amilyen nincs is, így nem tudták, hogy mit csináljanak vele, hogy hova tegyék – és ez nagyon meglátszott az eladásokon. Pedig Nádasdy Ádám fordítását használtuk, szép maga a kiadvány, majdhogynem aránytalanul sokat dolgoztunk rajta, mert ez volt az első alkalom, hogy képregényt csináltunk, de sajnos nem hozta meg azt az eredményt, amit vártunk. Ez jó lecke volt arra, hogy ide ne, ez ismeretlen terep.
 
ekultura.hu: Mintha az utóbbi időben az látszana, hogy kevesebb krimit adtok ki. Ez azért van, mert az általatok elég magasra tett lécet kevés ugorja át, vagy valami más irányt kerestek?
Varga Bálint: Semmi ilyesmiről nincs szó, nem keresünk új irányt, maradunk abban az irányban, amiben vagyunk. Krimiből most elég érdekes helyzet állt elő, mert a piacon szerepét és súlyát messze túlhaladó részesedést szerzett a skandináv krimi. És itt nem szerzőkről beszélünk, hanem általában a műfajról. Ami egyfelől az idők szelének, másfelől szerencsés, jó helyen lévő kiadóknak és olvasóknak köszönhető. Azt kell látnom, hogy most ezt nagyon szeretik az olvasók – és ebbe az utcába végképp nem fogunk belemenni. Ezért inkább azt mondtuk, hogy nem kapkodunk krimi ügyben, nyugalom van, megnéztük az eladásokat, természetesen meghallgattuk az olvasói visszajelzéseket, és most úgy látjuk, hogy ami krimiben nagyon megy, az a történelmi krimi. Eddig is erős volt, és mi erre még jobban rá fogunk erősíteni. A már ismert korokból, tehát a Tudor-korból és az ókori Rómából hozunk új szerzőket, akik viszont már megütik azt a színvonalat, amit mi is és az olvasók is elvárunk egy krimitől. Eddig is adhattunk volna ki tucatjával ókori krimiket, illetve VIII. Henrik környezetében játszódó bűnügyi regényeket, de egyik sem volt olyan, hogy azt mondtuk volna rá, hogy ez valamiért jó. Most azt látjuk az eladások alapján, hogy ezeket szeretik. Ez jó, mert ezek jól megírt, jól előadott, érdekes történetek, ennek ellenére, ha korábban valaki azt mondja nekem, hogy Magyarországon Tudor korabeli történelmi krimi fog menni – hát én hangosan röhögök. Mert azt mondom, ennek nincs értelme. Valamiért mégis megy, valószínűleg nem utolsó sorban a HBO sorozatnak, a Tudoroknak köszönhetően.
Szóval megy tovább a krimi, de a modern vonalon egyelőre nehezen látom, hogy hogyan tovább. Jó sok szerző van előttünk, akikkel foglalkozni akarunk és foglalkozunk is majd. Egyelőre azon nyűglődöm, hogy csináljak egy short listet, és azokból kiválogassam. Viszont egy valamit el kell mondani, mert nagyon fontos dolog. Lehet, hogy C. J. Sansom és Rory Clements regényei jól fogynak, sőt, de a magyar szerzők még jobban fogynak. Krimit magyar szerzőtől is lehet színvonalasat találni, éppen most is ilyenen dolgozunk – érdemben már íródik egy, a jövőben játszódó politikai krimi, és szó van egy aktuálpolitikával foglalkozó politikai krimiről is. Kéziratban már nagyjából szerkesztés alatt van egy meglehetősen elborult SF, ami a meglehetősen távoli jövőben játszódik Budapesten, egy meglehetősen felkavaró díszletrendszer között. Azt mondom, hogy természetesen a krimi és a történelmi krimi tovább fog menni, hozni fogjuk az új szerzőket. De ha választanom kell egy ismeretlen angol szerző Tudor korabeli krimije, és egy jól megírt magyar krimi között, akkor mindenképpen a magyar krimire esne a választásom.
 
ekultura.hu: Ezt örömmel hallom. Van egy másik vonala a kiadónak, ez az Anita Blake és Merry Gentry sorozatok által képviselt irányvonal. Gondolom ezt még mindig szeretik az olvasók. Van-e tervben hasonló jellegű magyar?
Varga Bálint: Igen, szeretik. Magyar? Nincs, mert nem találtam. Kapom ám folyamatosan a kéziratokat – és a kéziratokkal együtt lábrángást is. Esküszöm nyitott vagyok rá, de még nem találtuk meg a magyar Hamiltont. Nem arról van szó, hogy én ezt nem akarom – én ezt akarom, de azok, amiket kapunk, azok nem jók. Attól, mert valaki otthona magányában, egy csendes szerda estén úgy gondolja, hogy ő most egy San Francisco-ban játszódó vérfarkasos, elveszett hercegnős, alakváltós izét ír, és majd azt valaki ki akarja adni, még nem lesz kiadva.  Ha az Budapesten játszódik, és magyarok a szereplői, magyar tematikája van, és a vámpír akkor változik át, amikor fütyülős barackot iszik, akkor azzal a szemmel fogom nézni, hogy ezt szeretném kiadni. De ha az első oldalon Jessica vagy Sarah Jane szerepel, az nem értékelhető. Nem angol álnéven író magyar szerzők kellenek nekem, hanem magyar néven író, magyar szereplőkkel dolgozó szerzők.
 
ekultura.hu: Nincsenek olyan olvasói visszajelzések, hogy ez már egy kicsit sok?
Varga Bálint: Nincsenek, mert lecserélődött az olvasótábor. Volt egy nagyon érdekesen nyomon követhető, illetve utólag rekonstruálható változás. Én úgy láttam, hogy a nyolcadik-kilencedik kötetnél egyszer csak szupratektonikus mozgás indult meg, és valóban felnőttek az első könyvek olvasói, illetve bejött egy új olvasói réteg, aki ezt akarta, ezt kereste, és aki most örül, hogy megkapta, és ezt szereti.
 
ekultura.hu: Van másik népszerű sorozatotok is – a Naomi Novik sorozat. A legutóbbi kötetnél érezhető volt egy kis változás, abból kifolyólag, hogy fordítót cseréltetek. Mi volt ennek az oka?
Varga Bálint: Egyszerű, Mónika elment szülni.
 
ekultura.hu: Nem éreztétek úgy, az olvasók nem jeleztek vissza, hogy ez a könyv már nem olyan, mint előtte volt?
Varga Bálint: Nem, nem láttuk semmi jelét, hogy elégedetlenség lett volna a fordítóváltás miatt. Ez soha nem egyszerű, és tudjátok jól, hogy az Agavénál marha kényesek vagyunk a fordításra, ha arról van szó, és a sorozatnak egy első kötete már le volt fordítva, de a többi nem, akkor mi ezt az elsőt is újrafordítattjuk, csak azért, hogy egységes legyen a hangja. Akkor és ott nem tudtunk mit tenni.
 
ekultura.hu: Mesélnél a további tervekről, amikről még nem beszéltünk?
Varga Bálint: Megyünk tovább Maigret-vel, amit sokan furcsállottak, én azonban úgy gondolom, hogy ha egy krimikiadónak lehetősége van arra, hogy Maigret-t adjon ki, arra nem mond nemet.
Folytatjuk azokat, amiket elkezdtünk. Lesz Gaiman, Christopher Moore, Dan Simmons-szal folytatjuk a Hyperiont, John le Carre is jön karácsonyra. A Halállistának is lesz folytatása, ami egy hallatlanul szórakozató könyv lesz, legalább annyian fogják szeretni, mint a Halállistát.
Aztán nem tudom, hogy az idei évbe beleférnek-e az új történelmi krimik, amikről az előbb beszéltünk. Meg fogjuk próbálni. Befejezzük Suzanne Collins trilógiáját – tavasszal egyébként már a mozikban lesz az első rész, Az éhezők viadala filmváltozata. Azt hiszem érdemben ennyi. Egyelőre a háttérben dolgozunk azokon a magyar kéziratokon, amiket már említettem, hogy rendes, jó, magyar SF, krimi és fantasy legyen.
De tényleg. Lehet küldeni a kiadóba a kéziratokat, ezeket mi meg fogjuk nézni, egészen addig esélye is van a szerzőnek, amíg úgy nem kezdődik a könyve, hogy Jessica.
 
ekultura.hu: Ezt mindenképpen tudatni fogjuk a jelentkezőkkel. Gaimanról már szó volt. Ha Gaiman, akkor Amerikai istenek. Kiadjátok? Régi vagy új fordításban?
Varga Bálint: Hogyne adnánk ki az Amerikai isteneket. Kiadón belül még csatározások folynak, hogy melyik fordítást használjuk. A magam részéről azt a megoldást részesítem előnyben, hogy ennek a sorozatnak egységes legyen a hangja, és úgy gondolom Pék Zoltán személyében Neil Gaimannak olyan ragyogó magyar hangja van, amilyet keresve se lehetne találni. Éppen ezért én azt az álláspontot képviselem, hogy az ő fordításában kerüljön az olvasók elé.
 
ekultura.hu Köszönöm a beszélgetést.
Varga Bálint: Én köszönöm a lehetőséget.