Főkép

Képzeld el, hogy a nők ugyanazt megtehetik a férfiakkal, mint amit ők tettek velük. Mindazt, amit a történelem folyamán valaha elkövettek.

 

Csak ennyit kér Naomi Alderman regényében, A hatalomban. Semmi többet.

 

Azt gondolod, ez nem nagy szám? Szerintem gondold újra! Akkor is, ha férfi vagy, akkor is, ha nő.

 

Elsőre valóban nem tűnik többnek a könyv, mint a most felfutó női (feminista?) disztópiák újabb tagja. Szépen megírt próza, érzékletes jelenetekkel, néhány izgalmas központi figurával, de ennyi. Ja, még egy könyv, ami arról szól, hogy a nők mennyit szenvedtek és szenvednek ma is a férfiak uralta társadalomban. A szolgálólány meséje, csak pepitában?

 

Még mindig nem érted a lényeget.

 

Mert akár nő vagy, akár férfi, gondold el, mi történne, ha az eddig jobb esetben „csak” másodrendű emberi lények, akik mellesleg az emberiség fele, egyszer csak olyan hatalomra tennének szert, amit nem lehet se ellenőrizni, se elvenni, se legyőzni. Olyan erőre, amivel teljesen átalakíthatják a világot, azt, amiben férfiként privilégiumokat élvezel, nőként viszont hátrányokat. Azt a helyzetet, hogy a férfi uralkodik, a nő pedig alávetett neki. Néha-néha megremegteti kissé ezt a rendszert egy-egy női szabadságjogi mozgalom, a nők elnyomása elleni kampány, de alapvetően még mindig előre le vannak osztva a lapok mindenki számára, aki ebbe a világba születik. Képzeld el, hogy fordul a kocka.

 

Látom, kezded felfogni, miről is beszélek. Látom a szemedben a felismerést.

 

Ez a könyv nem azért brutális erejű, mert kegyetlenkedéseket mutat be. Van benne az is dögivel, de ne engedj a látszatnak. Ez a könyv arról szól, ami a címe: a hatalomról. Mert nem az a kérdés, mi a hatalom, hanem hogy mit lehet kezdeni vele. Mert amikor a Lányok Napján kiderül, hogy évezredek óta egy eddig rejtett szerv lapul minden nőben, amivel halálos áramütést okozhatnak bárkinek, hirtelen minden megváltozik. Akiknek eddig hatalmuk volt, azok kezdenek rájönni, hogy ez a hatalom lassan semmivé foszlik. Akiknek pedig eddig semmijük nem volt, mostantól a legnagyobb erővel rendelkeznek. Lépésről lépésre, napról napra válik egyre egyértelműbbé, hogy minden, de szó szerint minden megváltozik.

 

A regény lapjain férfiak és nők a legkülönbözőbb helyzetekben szembesülnek azzal, amit a hatalom jelent. Azzal, amit ennek az újfajta hatalomnak a megjelenése okoz a saját életükben és a világ folyásában. Lokális és globális események, személyes sorsok és a világot sarkaiból kifordító mozzanatok bukkannak fel a lapokon, közben azonban mégis megmarad az emberközeli nézőpont, ami nélkül nem lehet jól bemutatni egy ilyen óriási erejű változást. Csak személyes tragédiákon, áldozatokon, nyereségen és veszteségen, gondolatokon és tetteken keresztül lehet igazán, zsigerien megmutatni, milyen ereje is van az igazi hatalomnak. Mert a hatalomnak mindenkire hatása van, arra is, akinek van, és arra is, akinek nincs. Mindenkinek megváltozik az élete, senki nem vonhatja ki magát a hatása alól. Teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi.

 

Alderman zseniális. Így, egyszerűen. A hatalom pedig egyike a XXI. század legfontosabb könyveinek, ezt biztosan ki merem jelenteni. Nem azért, mert a nők elnyomásáról van benne szó. Ha elolvasod ezt a könyvet, rájössz te is, hogy az írónő sokkal intelligensebb és realistább annál, mintsem hogy egyoldalúan alakítaná a történéseket: számba vesz minden eshetőséget, és a „legvalószínűbbnél” köt ki. Mély tudásról árulkodik, ahogyan végigvezet bennünket az átalakuló világon. Alderman tudja, amit legbelül te is tudsz: az ember gyarló, és az érzelmei vezérlik. Ezek pedig könnyen átcsaphatnak szélsőségekbe, erőszakba, haragba, de a legmélyebb szeretetbe, együttérzésbe is. Hogy a hatalom megrészegít, a hatalom megváltoztatja, hogyan gondolsz a világra, ahogy a hatalom elvesztése szintén ezt teszi. Hogy az elnyomás nem múlik el nyomtalanul, és hogy attól, hogy nem látod, még te is lehetsz elnyomott vagy éppen elnyomó.

 

Neked is lehet hatalmad. És te döntöd el, hogyan is élsz vele.