Főkép

Egy eléggé furcsa képzettársítással kezdeném Eleanor Catton Booker-díjas regényének, A fényességeknek, a bemutatását. Szenzációként jelentették be néhány éve, hogy a perui Machu Picchuról egy 16 gigapixel felbontású képet készítettek, ami az akkor elérhető legrészletesebb és legjobb felbontást tette lehetővé, minek segítségével szabadon barangolhattunk (ha csak virtuálisan is) a világ egyik legcsodálatosabb ember alkotta látványosságában. Szemügyre vehettük az összes épületet, átjárót; a kövek illesztését és a köveken lévő repedéseket; a növényzetet; a turistákat és az ő felszerelésüket. Egy ideig fantasztikus érzés, és igazán jó móka volt nézelődni, de az ember előbb utóbb elfáradt tőle, és kedve támadt továbblépni. Valahogy ilyen ez a 942 oldalas regényóriás is.

 

A viszonylag ismeretlen Eleanor Catton 2013-ban egy hamisítatlan (ál)viktoriánus regénnyel állt elő, amelynek mind a témája, mind a tartalma, mind a narráció, mind pedig a hossza egy igazi 19. századi brit regényt idéz fel. Az Aranyláz idején, 1866. január 27-én, természetesen egy viharos éjszaka, egy Walter Moody nevezetű skót férfi száll partra az új-zélandi Hokitika kikötőjében, majd a sűrű eső elől egy szállodában keres menedéket. Itt botlik bele tizenkét különböző korú, származású és társadalmi rangú férfiba, akik titkos gyűlést tartanak, melybe kénytelenek bevonni az új jövevényt is, és elmesélni neki, miért jöttek össze ezen az estén. És ettől kezdve bő négyszáz oldalon keresztül olvashatunk egyetlen nap eseményeiről, megszakítás nélkül.

 

Catton ráérősen, a legapróbb részleteket is kibontva mesél. Van, mikor hagyja szóhoz jutni a szereplőit, de van olyan is, mikor a mindent tudó (de korántsem mindent elmesélő) narrátor úgy ítéli meg, hogy túl unalmas vagy csapongó az egyes szereplők mondandója, ezért átveszi az irányítást. A tizenkét különféle nézőpontból elmesélt nap történései és a különböző cselekményszálak pedig szép lassan elkezdenek formálódni, majd alakot ölteni. A történetben szerepet kap egy (vagy több) halott, rengeteg arany, szerelem és árulás, csempészek és zsarolók, urak és prostituáltak, jellegzetes 19. századi figurák és megannyi újabb kérdés. Az új-zélandi írónőnek van ideje egészen pontos és egyedi képet festeni a szereplőiről, felépíteni karaktereket, jellemeket, kapcsolódási pontokat, előkészíteni a fordulatokat, és elérni azt, hogy a lassan csordogáló cselekmény is lekösse az olvasókat. Walter Moody pedig, mint egyféle Sherlock Holmes, hallgat és figyel; megpróbálja összerakni azt a sokféle (néha egymásnak is ellentmondó) információt, amit hallott, és levonni a konzekvenciákat. Walter Moody pedig, mi vagyunk, olvasók. De itt még a regény felénél sem tartunk, ahonnan még majd hatszáz oldalnyi folytatás következik…

 

Meg kell jegyeznem azonban, hogy a cselekmény tökéletes megértéséhez elengedhetetlenül szükséges az asztrológia pontos ismerete, ami nálam nem volt meg. Ez a téma engem hidegen hagy, sőt, inkább taszít. Viszont ebben a könyvben minden történést valamilyen asztrológiai szemszögből, csillagok együttállásából kell szemlélni, hogy pontosan képet kaphassunk. Ezeket azonban sajnos nem magyarázza meg a szerzőnő, csak elvétve (például az első rész végén, amikor kiderül – számomra -, hogy a „Nap a Bakban” azt jelenti, hogy pontosságra törekedő és távolságtartó elbeszélést kapunk, ez azonban, a csillagok mozgása miatt a következő fejezetben már érvényét veszti. De hogy mit jelez a folytatás, a „Kos a Harmadik házban”, megint csak nem derül ki. Így fogalmam sem volt, hogy mire kellene figyelnem különösen). Nem emlékszem, hogy mikor volt ehhez hasonló könyv a kezemben, amikor a (tökéletes) megértés kulcsa ennyire távol, és elérhetetlenül lett volna tőlem. Így csak javasolni tudom, hogy akinek van türelme hozzá, keressen rá az összes csillagállás, konstelláció, asztrológiai jelkép jelentésére, mert szükséges.

 

Eleanor Catton összességében igazi minőségi irodalmat alkotott, nem is nagy-, de óriásregényt, amely egyszerre krimi, kaland- és (ál)viktoriánus regény, jól végiggondolt cselekménnyel és plasztikusan felépített karakterekkel; de mielőtt belekezdenétek, gondoljátok végig, hogy lesz-e elég időtök, türelmetek és energiátok erre a majd 1000 oldalas monstrumra és a szükséges háttérinformációk megszerzésére.