Főkép

Jennifer Probst Milliárdosfeleségek sorozatának minden kötete olyan egymásnak rendelt párosról szól, akik ugyan kezdetben roppant módon tiltakoznak ezen ötlet ellen, ám végül házaspárként kötnek kis egymás mellett, csak hogy egy bosszantó problémájukra megoldást találjanak. Habár együtt töltött idejük nagy részében kis híján őrületbe kergetik egymást, ahogyan mind jobban megismerik a másikat, ők maguk is megváltoznak. Természetesen a mulatságos, szívmelengető, s néhol érzéki utazásuk bebizonyítja, hogy pont olyanok, mint amilyenre a másik mindig vágyott, és történetük néhány bukkanó után boldog véget ér.

 

A mostani kötet főszereplőit már a sorozatindítóban megismerhettük. Maggie Alexia legjobb barátnője, s ugyanakkor Nick húgocskája, Michael pedig Nick üzleti partnere, aki látszólag fülig belehabarodott barátja csinos nejébe. S bár a friss házasok megpróbálták összehozni kettejüket, randevújuk minden bizonnyal nem sikerült túl fényesen, mert azóta is fújnak egymásra. Hogy pontosan mi történt azon az estén, a Trükkös házasság című regényből kiderül, hiszen ezúttal őket-kettejüket ejti fogságba a kényszerházasság csapdája.

 

„Valami régről maradt fájdalom szűkölt a csillogó zöld szempár mélyén, arra sarkallva a férfiakat, hogy terítsék le a sárkányt, és kérjék feleségül a királykisasszonyt. (…) Egek, pont erre van szüksége: holmi agyament lovagias képzelgésekre. Nem állna jól neki a megváltó királyfi szerepe, de amúgy is a háta közepére kívánta a pozíciót. Kivált egy olyan nővel kapcsolatban, aki vélhetőleg ellopná a lovát, hogy maga mentse meg önmagát.”

 

A megnyerő és szellemes Michael Conte sikeres üzletember, a családi pékségláncolat vezetője, aki édesapjuk halála óta a családfő szerepét is betölti a népes olasz famíliában. A vállaira nehezedő felelősség még tovább súlyosbodik, amikor egyik, frissen eljegyzett húga vigasztalanul zokogva hívja fel: édesanyjuk a családi hagyományokra hivatkozva mindaddig nem hajlandó áldását adni a frigyre, míg legidősebb gyermeke, Michael meg nem nősül. Sebtében hogyan másként lehetne elsimítani a helyzetet, mint egy házassággal? Igen ám, de még csak egy barátnő sincs a láthatáron, nem hogy mennyasszony. Marad tehát az álházasság… de ki lenne hajlandó eljátszani a boldog feleség szerepét?

 

A divatfotós Maggie Ryan élete messze nem tökéletes, annak dacára, hogy roppant jómódban cseperedett, és hogy szakmájában komoly hírnévre tett szert. Valami titok lappang a múltjában, amely hosszú évek óta fojtogatja. Acélkemény akarattal újra és újra elnyomja a rátörő pánikrohamokat, hogy a világ csak az erős és független nőt lássa benne. Érzékenységét és sebezhető szívét csípős, cinikus, szókimondó személyiség mögé rejti. Csupán keveseket enged magához közel, ám bátyjához és legjobb barátnőjéhez a végletekig lojális, és sok mindent megtenne értük. Ha kell, akár azt is képes eljátszani, hogy annak a nyavalyás olasz grófnak a hitvese! Bármit, ha ezzel elérheti, hogy a férfi örökre eltűnjön az életükből, és többé ne vessen olyan álmodozó pillantásokat sógornőjére.

 

Egyezséget kötnek: az elkövetkező hetet Bergamoban, a férfi családjánál töltik, a legnagyobb szerelmet színlelve, hogy aztán örökre elfelejtsék a másikat. Csak éppen az érzéki szikrákkal és a fellobbanó vonzalommal nem számoltak. Mint ahogyan a kotnyeles és nyakas mamával sem, akinek legfőbb vágya, hogy elsőszülöttje családi körben, katolikus pap előtt is elismételje házastársi esküjét…

 

„Ha szeretsz valakit, megküzdesz érte, újra meg újra.”

 

Talán az ünnepi készülődés tette, de a legjobban az fogott meg a könyvben, hogy mekkora hangsúlyt kapott benne a család. Különösen tetszett, hogy nem csupán a pozitívumokat említi, hanem a nehézségek éppúgy a történet szerves részét képezik. Megmutatkozott a biztonságot és feltétlen szeretetet nyújtó családi összetartás, de ugyanakkor az is, hogy néha a többiekért fel kell adni szabadságunk, önmagunk egy részét, vagy éppen nem kívánt szerepekbe kényszerülünk, ahonnan nagyon nehéz kitörni. Üdítőnek találtam azt is, hogy a nyüzsgő New York helyett ezúttal a könyv nagy része egy csodálatos, Milánóhoz közeli olasz városkában játszódott. A táj és a kulináris élvezetek részletes leírása mind arról árulkodtak, hogy az írónő maga is elbűvölőnek találja az országot. Bevallom, miközben az érzelmes és hangos olasz család közös vállalkozásáról, a jó borokról és fenséges ételekről olvastam, lelki szemeim előtt a Tortakirályból ismert hobokeni Carlo’s cukrászda szervezett káosza és otthonos hangulata jelent meg, ami mindig mosolyra késztet.

 

A könyv mellett szól az is, hogy bármikor önálló kötetként képes szórakoztató romantikus kikapcsolódást nyújtani. A szerző ügyesen, apróságokkal fűzi össze a korábbi résszel, és bőven nyújt annyi háttértörténeti magyarázatot, hogy minden világos legyen az olvasónak. Gyanítom, ez hasonlóképpen lesz a harmadik kötet esetében is, amihez egy csöppnyi alapozást már itt is kaptunk, mivel az átívelő szálat adó, félig-meddig vicces kétkedéssel kezelt szerelmi varázslatot tartalmazó könyvecske máris új gazdára lelt. Úgy gondolom, az egyszerű követhetőség már csak azért is okos megoldás, mert az efféle regényeket nem szokás gyorsan, egymás után fogyasztani. Mindenki tudja, hogy az ismétlődő minta akkor túlságosan kiszámíthatóvá tenné a történeteket, s így az általuk nyújtott élvezet egy jelentős része odaveszne. Ráadásul azt gyanítom, egyhuzamban történő olvasáskor sokkal szembetűnőbb és zavaróbb lenne az is, hogy a szerző újra és újra igazán komoly témákat – például alkoholizmus, nemi erőszak, érzelmi sivárság – vet fel, ám azokat csak felszínesen jeleníti meg, teljes mélységük kibontásától azonban már visszariad.

 

Ezért is javaslom, inkább egy fáradt délutánra tartogassuk ezt a regényt, akkora, amikor egy kis könnyed, lányos álmodozásra vágyunk. Ebben az esetben biztosra veszem, hozzám hasonlóan más is könnyedebben huny majd szemet az óhatatlanul előforduló műfaji klisék felett, és jót fog derül a két főszereplő ádáz csatározásán, amely mögött végig ott a tagadhatatlan érzéki izzás.