Főkép

Ha nem pont a Csillagok háborújáról lenne szó, azt is mondhatnám, ez egy rétegkönyv, hiszen igazán az tudja értékelni és élvezni, aki 1. szereti a Star Wars sorozatot, 2. apa. Emellé az sem árt, ha van némi humorérzéke, és nem idegenkedik a képregények avagy illusztrált könyvek világától.
 
A Star Wars filmek egyik legemlékezetesebb pillanata az, amikor (figyelem, spoiler következik, de ugye senki nem olvassa ezt a cikket, aki még nem látta a filmeket?!) a Sötét Nagyúr közli az ifjú jedivel, hogy „Luke, én vagyok az apád”. Ez a szállóigévé vált (illetve megannyi netes mém alapjául szolgáló) örökzöld mondat adta eme könyvecske alapját is: mi lett volna, ha Darth Vader maga neveli fel a fiát. Így a fenti kijelentésnek egészen más színezete lett volna – SW-fan apukák nyilván kerültek már olyan helyzetbe csemetéjükkel, hogy hasonlóképpen kellett rájuk dörrenni, hogy a kölök végre abbahagyja a hisztit, a rendetlenkedést, ilyesmit.
 
Jeffrey Brown is ilyen apa, meg én is, és a kötet minden oldalát hitelesnek találtam, úgy Star Wars, mint szülői tapasztalatok szempontjából. Brown remek érzékkel találta meg és párosította össze a filmek (jellemzően inkább a klasszikus trilógia) egyes momentumait a gyereknevelés apróbb-nagyobb, de mindenképp jellegzetes pillanataival. Így például láthatjuk a gyermek Luke-ot, amint az Erőt használva igyekszik sütit csenni, meg az apját, amint ugyanezen módszerrel próbálja rávenni őt, hogy ne vegyen buta Jar Jar játékfigurát, de olyat is, hogy Luke rákérdez: „Apu, miért hívják Halálcsillagnak?”
 
Nyilván szentimentalizmus a részemről, de én mélyebb dolgokat is belelátok ebbe a kis kötetbe, nem csak merő humort. Ez részint azért van, mert én is apa vagyok, és megéltem már, hogy ezek az apró, külső szemmel vicces momentumok is életbe vágóan fontosak és emlékezetesek tudnak lenni, részint meg azért, mert az eredeti sztoriba belegondolva, valójában tragikus Luke és Darth Vader kapcsolata, és gyakorló apaként úgy érzem, csóri Darth, megszívta, hogy nem lehetett ott a fiával, amikor az gyermek volt. Bizony.
 
Brown kedves, részint Watterson Kázmér és Hubájára emlékeztető rajzstílusa egyszerre részletgazdag és gyermekinek tetsző, ide egyszerűen tökéletes. A könyv maga pedig tökéletes ajándék az első bekezdésben körülírt embertípusnak. Mások is biztosan élvezhetik, megint mások pedig joggal mondhatják rá, hogy ez is csak üzlet, a Star Wars franchise újabb trükkje, hogy pénzt csaljon ki a nyomorult SW-fanokból, de… bocs, én a célcsoportba tartozom, nálam betalált, mint Luke Skywalker a Halálcsillag legkényesebb pontjánál.