Főkép

Az 1950-ben született Kathleen Joan Toelle „Kathy” Reichs azért tudja olyan jól formálni választott főszereplője, Dr. Temperance Brennan alakját (aki egyébként ebben a regényben debütált 1997-ben), mert részben önmagáról mintázta: mindketten munkamániás törvényszéki antropológusok, ám a hasonlóságok ellenére életkörülményeik számos ponton eltérnek egymástól.
 
Dr. Temperance Brennan alakja hazánkban elsősorban a jelenleg is futó Dr. Csont című televíziós sorozatból lehet ismerős. A karakter ebben magányos, fokozottan munkamániás, rendkívül zárkózott, aki nem igazán enged közel magához senkit. Törvényszéki antropológusként holttesteket és maradványokat azonosít. Munkájában nemzetközileg elismert szakember, ám az emberi kapcsolatokban nem igazán ismeri ki magát, ezért számos esetben kerül „kellemetlen” helyzetbe. Ezzel szemben a regényben Dr. Temperance Brennan elvált, van egy lánya, és bár munkamániás, igyekszik időt szakítani némi magánéletre (legyen az barátnő vagy pasi), pihenésre és kikapcsolódásra. Bár idejének nagyobb részét holttestek és maradványok azonosításával tölti, jól elboldogul az élők között is. Ja, és nem csupán egy, hanem mindjárt két munkahelye van: az egyik Amerikában, a másik Kanadában.
 
Órákig lehetne még mazsolázni az eltéréseket, de nem látom semmi értelmét. Már csak azért sem, mert nem erről szól ez az egész. Hanem arról, hogy adott egy kellemes sorozat, aminek főszereplője törvényszéki antropológus, ennek minden előnyével és hátrányával, örömével és borzalmával együtt. A regényben szépen lassan bontakozik ki a karakter, illetve az általa végzett munka. Nem rohanunk, hanem szépen kényelmesen ismerkedünk, ami ebben az esetben kifejezetten kellemes. Már csak azért is, mert Kathy Reichs szakmai hozzáértésének hála általában részletes (olykor talán túlságosan is mélyre ható) ismertetést kapunk egyes dolgokról, nem úgy, mint a helyszínelős történetekben, ahol sokszor mindenféle magyarázat nélkül az arcunkba vágják a tényeket.
 
Szóval itt a terjedelem egy részét tudományos részletek töltik ki, amiktől mi, olvasók is szinte bennfentesnek érezhetjük magunkat. És ami igazán szép, hogy ezek nem unalmas fejtegetések, nem szakzsargontól hemzsegő halandzsák (mint egyes kórházas sorozatok esetében), hanem olyan információmorzsák, amik közelebb visznek a megoldáshoz. Néha ugyan meglehetősen részletesek és plasztikusak a leírások (különösen az áldozatok és maradványok esetében), ám ez nem baj, hiszen éppen attól könnyebb távolságot tartani a borzalmaktól, hogy nem kell a fantáziánkra hagyatkozva kitölteni a hiányzó részleteket.
 
Üdítő színfolt továbbá, hogy olykor betekintést nyerünk ugyan a főszereplő saját belső kis világába, ezek a „látogatások” éppen csak annyi ideig tartanak, amiktől még nem riadunk vissza, ellenben segítenek Dr. Brennan személyiségének megismerésében és megértésében. Hogy miért nem szóltam eddig egyetlen szót sem a cselekményről? Mert jelen esetben nem azt érzem fontosnak. Hanem azt, hogy a manapság kiadott sok silány minőségű iromány között ez a gyöngyszem egyáltalán megjelenhetett. Kérek mindenkit, aki szereti a minőségi krimit, adjon egy esélyt Kathy Reichs első regényének. Ígérem, nem fogja megbánni.

A kötet korábban más kiadó gondozásában, más címmel már megjelent magyarul.

Részlet a regényből