Főkép

A kémtörténetbe ágyazott egyetemi regény (vagy épp fordítva) és a néhol pornográfiába hajló, polgárpukkasztó humorú tényfeltáró írás és a krimi keveréke után Stephen Fry egy újabb műfaji regénnyel, a sci-fivel próbálkozott, méghozzá annak is egy egészen különös, kifejezetten a huszadik századra, annak is a második felére jellemző alfajával, az alternatív történelemmel kísérletezett, ugyanakkor visszatért az egyetemi környezethez.
 
Michael Young huszonnégy éves doktorandusz, aki különös témát: Hitler kisgyermekkorát választotta disszertációja témájául, ám hogy valamiképp feldobja, olvasmányosabbá tegye a száraz tényeket, fiktív betoldásokkal tűzdeli meg a szigorúan tudományos szöveget. A Pukinak becézett ifjú tudós hatalmas ambíciókkal bír; arra számít, hogy disszertációját (saját szavaival: Meisterwerkjét) megjelenteti majd egy neves kiadó, és egy nála (ugyan csak két évvel, mégis) idősebb, már ledoktorált kémikus lánnyal jár.
 
A Meisterwerk elkészültének éjszakáján rendezett ünnepség azonban kisebb katasztrófába torkollik; Michaellal szakít a barátnője, Jane. Lévén, hogy a baj sosem jár egyedül, a véletlenül kinyílt aktatáskából kihulló disszertáció lapjait szanaszét fújja a szél. Ám mivel minden rossz valami jót is eredményez, Michael e baleset következtében ismerkedik meg Leo Zuckermann professzorral, akiről kiderült, hogy fizikai kutatásainak eredményeként kvantum-szingularitást generált, hogy ennek révén visszatekintsen az időben.
 
Leo Zuckermann egész életére az Auschwitzban történt tragédia nyomta rá a bélyegét, melyben édesapja is érintett volt, így az iszonyatos népirtás emlékétől igyekszik szabadulni, de mindig kényszerűen visszatér ugyanoda. Az események ettől fogva elkerülhetetlenül vezetnek a történelem megváltoztatásának vágyához, Leo és Michael különös egymásra találása pedig pár szerencsés véletlennel kiegészülve valósággá változtatja álmaikat, az időgép működésbe jön, a regény valamivel nagyobb hányada pedig eképp az általuk generált alternatív valóságban játszódik.
 
Fry első három regénye közül a Csináljunk történelmet az irodalmilag és írástechnikailag legizgalmasabb mű. Az egyes szám első személyű elbeszélés a jelen eseményeiről hagyományosabb, minden értelemben múltidejűséget magában hordozó narratívával váltakozik, az alteráló cselekményszálak tempóját pedig négy filmforgatókönyves elrendezésű, eseménydús betét gyorsítja fel. A részeket egy-egy szó, kifejezés vagy gondolat legtöbbször metonimikus kapcsolata köti össze – e technikát gyakorta felfedezhetjük Kurt Vonnegut írásaiban is. A történelmi eseményekről szóló fejezetek érezhetően alapos kutatások eredményeként születtek, és a fiatalos nyelvezettel előadott kerettörténettel ütköztetve kellemes stílusbeli változatosságot biztosítanak.
 
A regény tudományos fantasztikus eleme, az időutazás által biztosított átjárás az alternatív világmindenségek között nem igazi újdonság, hiszen többek között a könyvben hangsúlyos helyen említett Philip K. Dick is sokat foglalkozott e témával, mi több, valószínűleg Fryénál hihetőbb elméleti háttér felvázolásával tette ezt. Ám ezúttal nem a valószerűség és a tudományos megalapozottság a központi kérdés, hanem a történelem megváltoztatásának, és a jelenkori, liberálisabb politikai beállítottság, valamint a múltbéli (és talán a mindenkori) diktatúrák elbanalizált gonoszságának morális aspektusai.
 
Fry egyértelműen a könnyed stílusban előadott, komoly és mélyebb gondolatokat magában hordozó és előcsalogató írások mestere, a Csináljunk történelmet pedig talán a leginkább filozofikus kérdéseket feszegető műve, amivel mindazoknak érdemes megismerkednie, akit érdekel a múlt és/vagy a jelen. Egyszóval szinte mindenkinek.

Részlet a regényből