Főkép

Éppen egy remek regény utáni bódult lelkesedésemen voltam túl, és úgy éreztem, feldolgoztam az élményt, jöjjön valami remek, regényes, imádnivaló könyv. Ekkor jött Anita barátnőm, aki a kezembe nyomott egy könyvet, és a következőt mondta: „Ezt imádni fogod!” Elhittem, és a hónom alá csaptam a könyvet.  Aztán eltelt még pár hét, mire nekivágtam.
 
A regény egy harmincas évi elején járó amerikai hölgy, Elizabeth Gilbert spirituális utazásáról számol be. Főhősnőnknek megvolt mindene, amire egy nő csak vágyhat: csillogó karrier, gazdag férj, lenyűgöző ház, biztos egzisztencia, nívós társas élet… de Ő maga nem volt szereplője a saját életének. Biztos sokan ismerjük azt az érzést, amikor megállunk a mindennapok megszokott ütemében, mert érezzük, itt valami nagyon nem stimmel. A könyv elején, a szerzőnő ebbéli vívódásait élhetjük át. Olvasás közben olyan érzésem támadt, mintha Elizabeth közvetlen barátnője lennék, és már csak az a bizonyos nagykanál, és a bödön fagylalt hiányzik a klasszikus csajos esténkhez, amikor jól kidumáljuk a „Képzeld mi történt!” ügyeket.
 
Aztán egy nap főhősnőknek kegyetlenül szembe kell néznie a valósággal, miszerint saját életének kerékkötője nem más, mint Ő maga, valamint jelenlegi élete, amiben a kelleténél hosszabb ideje vegetál. Viharos válás, sértett férj, kegyetlen vagyonmegosztás kedvezőtlen kimenettel, megcsonkult baráti társaság, félresikerült szeretői kapcsolat övezi Liz (Elizabeth Gilbert) útját. Aztán jön a fordulat, megszületik a B terv: irány messze Amerikától, helyrehozni a sajgó lelket, összerakni a darabokra hullott szívet, és legfőképpen, rátalálni az igazi Elizabeth Gilbert-re.

Az úticél három ország - mindenképpen I betűvel kezdődőek legyenek - negyedéves bontásban. Így lettek Itália, India és Indonézia azok a színhelyek, ahol Liz reményei szerint az ízeket, az imákat és a szerelmeket élheti meg. Valljuk meg, remek kis B terv ez, ha ezek az élvezetek eddig nem szerepeltek életünk étlapján. Mókás élményekben és gasztronómiai élvezetekben dús kalandokat élhetünk át Lizzel olaszországi tartózkodása alatt. A könnyed utazást követő indiai tartózkodás - egy eldugott asram mélyén - azonban igazi fekete leves. A lélek bugyraiban való tisztogatás és egyben lomtalanítás nem várt fordulatai az olvasó számára egy halandó emberi lélek elszánt öngyógyítását tárják fel. Itt volt számomra az a pont, amikor kétség sem fért hozzá, miért olyan népszerű ez a regény, ráadásul ennél a résznél valahogy nem tudtam lerakni a könyvet.

És mint ahogy a mesében is megtörténik, a nehéz munka után jön a megérdemelt jutalom, következett Indonézia. Liz fő motivációja az volt, hogy megtudja, miért jósolta az indonéziai füvesember évekkel ezelőtt neki azt, hogy visszatér még a mesés országba. Kíváncsisága jó vezetőnek bizonyult, hiszen páratlan élményekben, kalandokban, barátságokban és persze szerelemben volt része indonéziai kitérője során. Kicsit olyan érzésem volt, hogy ez a regény egy amerikai mozi, mert ekkora happy end csak ezekben a filmekben látható.

Elizabeth Gilbert életének egy éve adott egy olyan imádnivaló regényt, ami úgy osztja meg az olvasóval a történteket, hogy közben nem érezzük, hogy túl sok jutott nekünk Liz-ből. Pont annyit kapunk, amitől részesei lehetünk az eseményeknek, de nem nyomasztanak a történések, a maguk néhol kegyetlen valóságával.