Alessandro Baricco: Novecento
Írta: Péter Nóra | 2013. 09. 21.
„Ha nem tudunk valaminek nevet adni, történetnek mondjuk. Ez már csak így van. Évszázadok óta.”
Baricco műveit nem lehet és nem is szabad kategóriába sorolni. Maga a mester sem határozta el, hogy milyen formába öntve meséli el Novecento, a zongorista történetét. Regényt, novellát, hangosan felolvasandó elbeszélést, színdarabot vagy szimfóniát írt tulajdonképpen?
A két világháború közötti évtizedekben egy Virginian nevű gőzös járta az Atlanti-óceán vizeit. Fedélzetén ugyanúgy megfordultak előkelő polgárok, mint nincstelen emigránsok. Főhősünk szülei jó eséllyel az utóbbi csoporthoz tartoztak; földönfutók, akik egy boldogabb élet reményében vágtak neki az Újvilágnak. Terhük egy kis részét pedig, egy csecsemőt kartondobozban, ott hagyták a hajó báltermének zongoráján.
Danny Boodman T. D. Lemon Novecento egész életét a Virginian fedélzetén töltötte. Nem lépett a szárazföldre, soha, egyetlen pillanatra sem. A hajóhoz tartozott, akárcsak a kormánykerék vagy a mentőcsónakok. Egyszerű bárzongorista volt a hajó zenekarában. A közönség szórakoztatására játszott, de mindig a maga őrült, érthetetlen és zseniális módján. Pár év alatt az óceánjáró zongorista híre elért Liverpooltól egészen Rio de Janeiróig. A hajó korlátján túl minden bizonnyal óriási vagyon, siker és hírnév várta volna. Ő azonban úgy döntött – félelemből-e vagy más miatt, ki tudja – hogy nem teszi meg azt a pár lépést a világ felé.
A történet folyamát időnként megszakítja egy-egy zenei betét vagy színpadi utasítás, amik elárulják, hogy a Novecento tulajdonképpen színdarab. Drámai monológ, ahol a színpadon álló szereplő nem azonos a főhőssel. A történet narrátora Novecento zenésztársa és barátja. Ő meséli el az óceánjárón töltött éveit és emlékeit az ezerkilencszázas évek legnagyobb zongoristájáról. Egy urbánus legenda által ihletett, különleges emberi sors bontakozik ki a szemünk előtt. Lassan és apránként, a magányos hangjegyeket egymás mögé téve összeáll fülünkben a történet dallama. Közben pedig próbáljuk megérteni egy ember lelkének mozgatórugóit. Elég merész vállalkozás ez, tekintve, hogy Novecento sem érti saját magát. Mégis érdemes belépni az ő egyszemélyes univerzumába, mert csodálatos dolgokat találhatunk benne.